Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 1. hétfő - 25. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
282 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 4. ülésnapja 2018. október 1jén, hétfőn (13.04 óra - Elnök: Kövér László Jegyzők: dr. Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső) Az ülésnap megnyitása ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyű lés őszi ülésszakának 4. ülésnapját megnyitom . Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek a segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat. Napirend előtti felszólalások: Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalás ra jelentkezett Varju László képviselő, a DK frakciójából: „Üzenetet hoztam egy otthonápolótól” címmel. Parancsoljon! VARJU LÁSZLÓ (DK) : (A képviselő „Az otthonápolás munka !” feliratú pólót visel.) Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Nem láttam önöket múlt héten pénteken a Ház előtt, amikor az otthonápolókkal tüntettünk itt. Nem láttam önöket, mert nem voltak itt; önök elmenekültek az elől a pillanat elől, hogy találko zhassanak velük, találkozhassanak azokkal, akiknek a szemébe kell nézni, akiket önök nem vesznek emberszámba. Mivel önök túlságosan gyávák voltak ahhoz, hogy ezt a találkozást létrehozzák, tisztelt kormánypárti képviselők, ezért elhoztam egy levelet önökne k, hogy önök ezt itt végighallgassák. Ez elől nem tudnak elmenekülni, ezért idézem azt, amit üzentek önöknek, amit egyébként rajtam keresztül írtak meg: „Azért fordulok önhöz, mert semmilyen kiutat nem látok a helyzetemből otthonápolóként. Kisfiam tízéves, koraszülöttként jött világra, amit agyvérzés követett. Egy fertőzés következtében aztán kómába esett, immáron tíz éve él magatehetetlenül. Látása nincs, a hallása az egyetlen, ami működik. Sajnos ő is hallja, amikor néhanéha egy pillanatra nem tudom erős nek mutatni magam, és sírva fakadok. Mostanában egyre többször van ez így. Kisfiamat speciális tápszerrel kell etetnem, és oxigénpalackkal kell lélegeztetnem. Nekem nincs reggel, nincs este, nincs hétköznap, nincs hétvége. Minden nap minden órájában azért küzdök, hogy életben tartsam a kisfiamat. Tíz éve csinálom ezt. Tíz éve nem volt olyan, hogy négy óránál többet aludtam volna egyhuzamban. Nyugdíjam nem lesz, mert az állam azt mondja, hogy ez nem munka. (Cseresnyés Péter: Ez nem igaz…) Az ápolási díj, ami t ezért kapok, 52 ezer forint. Ez nemcsak az életünket, hanem a tápszert, az oxigénpalackot és a gyógyszereket sem fedezi. Az ápolási díjat azzal egészítem ki, hogy díszpárnákat készítek gyerekeknek, ezeket próbálom eladni. Ebből lesz gyógyszer, oxigénpala ck, pelenka, görcsoldó. Ha nem tudom majd eladni, akkor nem tudom, mi lesz. Az államtól én is és a kisfiam is meghalhatnánk, senki sem kérdezné meg, hogy hová lettünk, mi lett velünk. Nem bírom ezt így tovább. Ha a kisfiam kórházba kerül - sajnos gyakran e lőfordul , ne higgye, hogy én pihenhetek! A
