Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A 2021. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2799 Az is kérdést vet fel, hogy mi van azokkal, akik ugyan hazajárnak, mondjuk, évente egykét alkalommal néhány napra vagy egykét hétre, és mondjuk, kötődnek annyira az országh oz, hogy szeretnének ebben a népszámlálásban részt venni, és ezáltal nemcsak az állandó lakhelyük van itt, hanem mondjuk, ha megkérdezzük őket, akkor azt is mondják, hogy egyébként ők 12 hónapnál nem több ideig tartózkodnak külföldön. Tehát őket egyébként számításba veszik, de gyakorlatban az ő itthoni jelenlétük évente néhány napra korlátozódik. Mondom még egyszer, azért fontos itt az elvándorlás kérdése, mert ha a népszámlálás adataira vagyunk kíváncsiak, akkor ez az a vitatéma, ami időről időre, akár a p arlamentben, akár különböző más helyszíneken is szóba kerül, és nagyon nincs egyetértés ebben a kérdésben. Nemcsak önmagában a tény megállapítása miatt fontos ez, hanem az ebből levonandó következtetések szempontjából is, mennyire súlyos az elvándorlás pro blémája, és milyenfajta lépések szükségesek ennek a folyamatnak a lassítása, megállítása és hosszú távon visszafordítása érdekében. Úgyhogy bízom benne, hogy kapok ezekre a kérdésekre érdemi választ, és akkor tudunk közösen beszélgetni ilyen szinten legalá bb az elvándorlás kérdéséről. A második különbség, amit önök is említettek itt a ’11. és ’21. évi népszámlálás között, ez a név rögzítése. Azért azok a kételyek, amikre itt képviselőtársam is utalt, nem véletlen merülnek fel a magyar társadalomban. Örülünk , hogy a KSH közvéleménykutatása ilyen magas számot mutatott ki, de azért érdemes a kételyekkel is foglalkozni. Egy olyan országban, ahol a kormánypártok rendszerszinten működtetnek egy Kubatovlistát, és lassan már ott tartunk, hogy az utolsó portásnál i s, amikor egy ilyen munkahely betöltésére keresnek valakit, megnézik, hogy a Kubatovlista alapján ő most éppen hova sorolható, akkor bizony érthető az, hogy a magyar társadalom egy jelentős részében van aggály, kétely azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt ké t népszámlálással kapcsolatban most a nevét is megkérdezik, és erről is be kell számolnia. És egyébként a magyar népszámlálások kapcsán történelmileg is van egyfajta kétely a magyar társadalomban. Sajnos voltak olyan esetek itt az elmúlt 150 évben, az 1870es első népszámlálástól, amikor későbbiekben ezeket a népszámlálási adatokat olyan célokra használták fel, ami bizalmatlanságot kelt a magyar társadalomban. Még a XIX. század végén, amikor az osztrák közigazgatás végezte ezt, vagy éppen ’45 után, amikor e rre hivatkozva telepítették ki a német állampolgárságú embereket. Tehát itt azért történtek olyan történelmi események, ami miatt egy általános bizalmatlanság is megfogalmazódik a magyar társadalomban. Kis színesként azért, nem tudom, önök is biztos ismeri k azt a történetet, amikor 2001ben első alkalommal kérdeztek rá a felekezeti hovatartozásra, és az angolszász országokban tiltakozásul, hogy miért is kell erre válaszolni, akkor például ÚjZélandon és NagyBritanniában a társadalom egy jelentős része jedi vallásúnak nevezte vagy regisztráltatta magát, az újzélandi társadalom több mint egy százaléka tiltakozásképpen jedi vallású lett ÚjZélandon például. Csak kis színesként, nehogy nálunk tiltakozásképpen meg, mondjuk, az egymillió Mészáros Lőrinc országa legyünk, mindenki ezt diktálja majd be, akinek éppen kételye, fenntartása van ezzel kapcsolatban. Úgyhogy ez a dolog azért, úgy gondolom, hogy nem véletlen alakult ki itt azok körében, akik akár a KSH véleményére válaszul bizalmatlanságot fejeztek ki, vagy attól függetlenül is bizalmatlanok. Mert egyébként hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy a bizalmatlanság bennem is megvan például, és szerintem nagyon sokan vagyunk ehhez hasonlóan, attól függetlenül statisztikai és egyéb szempontok alapján érthető, ho gy a családi név és az utónév is regisztrációra kerül. Ennek a szakmai indokai igenis adottak, ettől függetlenül, mondom még egyszer, a bizalmatlanság sokunkban megvan. A kitöltés módjával kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Mindannyiunk érdeke, hogy az online kitöltés és ezáltal a magyar társadalom informatikai, ha lehet így nevezni, műveltsége növekedjen. 2011ben a társadalom 19 százaléka töltötte ki online módon a kérdőíveket. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot szeretnénk megfogalmazni, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy valamilyen módon motiválni, akár jutalmazni azokat az embereket, akik ezt online módon teszik meg. Úgy gondolom, hogy ez egy helytálló és megfontolandó javaslat lenne abból a szempontból is, hogy akár egy jutalom nem feltétlenül növelné ennek az egész népszámlálásnak a
