Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
2737 Tisztelt Kósa Lajos Úr! Emlékszik még erre a szövegrészre? Ezért megismétlem önnek: a 11. §ban ön azt javasolja, hogy a munka törvénykönyve 109. § (1) bekezdésében szereplő kétszázötven óra szövegrész helyébe a négyszáz óra szöveg lép jen. „12. § Hatályát veszti az Mt. a) 98. § (3) bekezdése, valamint b) 135. § (3) bekezdése. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és a törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvé ny módosítása. 13. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény első része a következő 19/D. §sal egészül ki: Az Mt.nek a munkaidősz ervezés egyes kérdéseiről szóló törvénnyel (a továbbiakban: Módtv3.) megállapított a) 94. § (3) bekezdését, 98. § (2) bekezdését, 99. § (5) bekezdését a Módtv3. hatálybalépését követően kezdődő munkaidőkeret és elszámolási időszak tekintetében kell alkalma zni, b) 94. § (3) bekezdése - az a) pontban foglaltaktól eltérően - a folyamatban lévő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak tekintetében a kollektív szerződés szabályai szerint alkalmazható.” Önök a törvényben még a záró rendelkezéseket említik, amely sz erint a törvény 2019. január 1jén lép hatályba, amikortól 250 óra helyett 400 órát dolgoztathatják túlórában a munkavállalókat, és azt is meghatározták a fentieknek megfelelően, hogy nem az adott évben, hanem 36 hónap áll rendelkezésre az elszámolásra. Az általános indoklásban önök kifejtik, hogy minderre miért van szükség. „A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 2012. július 1. napján lépett hatályba, azzal a céllal, hogy a piacgazdaság viszonyainak megfelelő, új munkajogi rendszert alakítson ki.” Hát, kedves képviselő úr, ez az önök új munkajogi rendszere. Az, amikor megtiltották és érdemben korlátozták a munkavállalók érdekképviseleti lehetőségeit, elvették és módosították a sztrájkjogot, és azt a gyalázatos törvényt elfogadták, amelyet önök munka törvénykönyvének hívnak. Ahelyett, hogy egyébként észrevették volna, hogy ezzel mennyi kárt okoztak, és ide egy konszenzussal előállítható munkatörvénykönyvet idehoztak volna, ehelyett további terhekkel sújtják a munkavállalókat. A jogalkotói szándé król is szólnak itt: miszerint „az állami beavatkozás visszaszorításával és a szerződéses alapú szabályozás szerepének növelésével jelentős szerep jut a kollektív megállapodásoknak, a munkaerőpiac központi jelentőségű szabályozási faktorainak.” Kedves, kép viselő úr, elmagyarázná nekem, hogy ebben mi az a szerződés, amelyben a munkavállalók is szívesen beleegyeznének? Szerintem hallhatták azokat a szavakat, azokat a véleményeket, és talán olvashatják is a kommentekben, hogy a munkavállalóknak mi a javaslatuk és mi a véleményük arról, amit önök ide beterjesztettek. (23.10) „Az Mt. hatálybalépése óta szerzett tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a jogalkotói szándék csak részben teljesült.” Hm! „A kollektív megállapodások szerepe a hazai munkaerőpiac alakít ásában továbbra is viszonylag korlátozott maradt. A törvénykönyv rendszerében rögzített jogosulatlanságok és a kötelezettségeknek adott munkahelyre, gazdasági tevékenységre való alakítása ugyanakkor a munkaviszony szereplőinek az érdekkörébe tartozik, ezér t a rugalmas szabályozás elengedhetetlen feltétele a közvetlen érintett felek megállapodása, melyet a törvénymódosítás ösztönözni kíván.” Akkor most itt visszaidézhetjük az önök miniszterének külföldön hangoztatott szavait, visszaidézhetjük az önök miniszt erelnökének külföldön hangoztatott szavait, miszerint mindent megtesznek azért, hogy a munkaerő rendelkezésre álljon. Ez az a módszer, és erre fogják önök rá, hogy egyébként ez szerződéses jogviszony. Ez olyan rabszolgatörvény, amelyben törvénnyel akarják kényszeríteni az embereket arra, hogy olyan munkát is vállaljanak, amihez egyébként már sem erejük, sem pedig kedvük nincsen. Éppen ezért a lehető leggyorsabban vonják vissza ezt a törvényt,
