Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
2702 Tisztelt Országgyűlés! A Párbeszéd vezérszónoká t, Tordai Bence képviselő urat hallgathatjuk most meg. Parancsoljon, képviselő úr! TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Kósa Lajos képviselő úr, hogyha esetle g befejezné a telefonálást, és előterjesztőként egy kicsit figyelne arra, hogy mit gondol az ellenzék, mit gondolnak az emberek a maguk rabszolgatörvényéről, akkor szívesen elmondom önnek. Merthogy itt gyakorlatilag sírva könyörgött érvek híján, hogy ne ne vezzük rabszolgatörvénynek ezt a benyújtott javaslatot. Érvek nem voltak mellette, amik voltak, azok inkább nem érdemesek a minősítésre, de van egy rossz hírem: nem mi nevezzük rabszolgatörvénynek, az emberek nevezik rabszolgatörvénynek, a szakszervezetek nevezik rabszolgatörvénynek, és ennek megfelelően mi is próbálunk megragadni a dolog lényegéből valamit, és ezért rabszolgatörvénynek nevezzük. De tudja mit? Teszek egy szívességet, bár látom, maga is tesz egy szívességet azzal, hogy elhagyja az üléstermet . (Kósa Lajos: Nem megyek el!) Nem megy el, jaj, de jó! Teszek egy szívességet: akkor ne nevezzük most rabszolgatörvénynek néhány percig, nevezzük időutazásnak! Merthogy az emberek, amikor kiszámolták, hogy mit jelent ez számukra, hogy maguk 400 órányi köt elező túlmunkát rendelhetnek el gyakorlatilag a munkahelyeken, ez azt jelenti, hogy hetente 8,5 órával növekszik a munkaidejük. 48,5 óra lesz ezek után egy magyar dolgozó munkaideje. Tudja, hogy mikor volt 48 óra a kötelező munkaidő? 1951ben. Tehát ez egy időutazás vissza az 50es évekbe. És most nem a politikai rendszer lényegét illetően mondom azt, hogy a Rákosiidőszakba utazunk vissza, hanem az emberek, a dolgozóknak a terhelését tekintve látjuk azt, hogy vissza az 50es évekbe. Aztán a 60as években 4 4re, a 80as években 42, majd 40 órára csökkent a kötelező munkaidő hetente, és hát maguk, úgy látszik, több mint 30 év kihagyás után nemhogy a munkaidő csökkentése irányába mozdulnak el, hanem egyenesen visszarepülnek 70 évet, és ismét 48 óra fölé lökik a kötelező munkaidőnek a mértékét. Kissé zavaros volt az előterjesztés, hogy most ez egy unortodox politika, amit maguk itt képviselnek, vagy éppen hogy a német mintát próbálják követni. Azt hiszem, hogy a német mintából az unortodox részt követik annyiban , hogy az ipari lobbi érdekeit valósítják meg, azokat az érdekeket, amiket Németországban ezek az óriásvállalatok nem tudnak átnyomni a szakszervezetek ellenállásán, nem tudnak átnyomni az emberek ellenállásán, nem tudnak átnyomni a politika ellenállásán, amely ott a választóit képviseli és nem a nagytőkét. Magyarországon, úgy látszik, hogy a politika ellenállását már megtörték, valószínűleg nem is volt túl nagy ára, a Fidesz harminc ezüstpénzért eladta a magyar munkavállalókat a német ipari lobbinak. Az a kérdés, hogy a szakszervezetek és az emberek ellenállását meg tudjáke törni. Én azt remélem, hogy nem, mert látjuk, hogy az időutazás visszafelé eléggé egészségtelen dolog, a munkavállalókra nézve különösen. Szeretnénk az időben előreutazni. Az időben val ó előreutazás, a jövő felé való elmozdulás pedig egyértelműen a munkaidő csökkentése, ahogy erre a Párbeszéd éppen most leszavazott javaslata is javaslatot tesz. De az biztos, hogy akár unortodox, akár ortodox módon, de ha a német példát akarják követni, a kkor nem a német ipari lobbi által lediktált munkatörvénykönyvmódosításokat kell végrehajtani, hanem nézzék meg, hogy mi a német valóság. Elmondom! A német valóság az, hogy évente 1363 órát dolgozik egy átlagos német munkavállaló, egy átlagos magyar munka vállaló pedig 1761 órát, tehát Magyarországon már most is évente 400 órával többet dolgozik egy munkavállaló, mint Németországban. Valahol nagyon elrontották a matekot, tehát nem még hozzáadni kéne 400 órát, hanem kivonni 400 órát. Ennyivel kéne csökkenten i a magyarok munkaterhelését ahhoz, hogy elérjük a német példát. Ennek következményei vannak nemcsak a munkavállalók egészségére nézve, hanem az életére nézve is. Ha megnézzük, hogy hogy alakult a munkahelyi balesetek száma például a 2012es munkatörvénykö nyvváltoztatás után, ahol már szintén egy az egyben németből fordították le egyes
