Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 15. csütörtök - 41. szám - Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2265 A hatósági engedélyezés változatlanul a Közlekedési Hatóságnál marad. A módosítás véleményünk szerint támogatható, mert bár az indokolás ezt nem tartalmazza; tehát tessék nézni, ebben is akkor segítünk egy kicsit. Mi mondj uk el, hogy bizony a feladat kormányzati háttérintézmény által történő, tehát egy kézben lévő ellátása segítheti a járművezetőképzés oktatói hátterének erősítését, a képzés egységessé tételét, és a vizsgakövetelmények képzéssel történő összehangolását, az esetleges kiskapuk bezárását. A műszakivizsgabiztosok tevékenységének folytatásánál a javaslat szigorítást tartalmaz. A 2. § szerint műszakivizsgabiztosként csak olyan személy járhat el, aki a Közlekedési Hatóság által kiadott engedéllyel rendelkezik. A módosítás szakmailag megalapozott, még egyszer mondom, támogatható. A 1314. § kivezeti a törvényből az Orbánkormány által kitalált és csúfos kudarccal zárult gyorsút fogalmát és az erre meghatározott speciális paramétereket. A megszűnő gyorsutak nem lesznek a továbbiakban a gyorsforgalmi úthálózat elemei, hanem átkerülnek a fő közlekedési utak közé, ahová egyébként közlekedésszakmai szempontból eddig is tartoztak, így egy rövid távú politikai szemfényvesztés távozik a jogrendből. A java slat 2. és 8., egyébként összefüggő pontjai, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítása azonban már kérdés eket vet fel. A bányászattal kapcsolatos törvény 1516. §a tekintetében már az indokolás is nagyon beszédes, megkímélem önöket attól, hogy ezt idézzem, felolvassam. Konklúzió: ez ismét egy a számtalan törvénymódosításuk közül, amelyek a nemzetgazdasági tö rvény elsődlegességét biztosítják az ágazati szabályozáshoz képest. A nemzetgazdasági törvény léte számos tekintetben ugyanolyan kártékony eleme a jelenlegi kormányzásnak, mint a környezeti és természetvédelmi intézményrendszernek a felszámolása, ami a nap okban is zajlik. Nem a közlekedésfejlesztés igényei, hanem a környezet- és természetvédelem követelményei kellene hogy meghatározzák egy kitermelőhely létesítését, és az onnan kitermelt, úgymond nem hasznosítható anyagok sorsát egyaránt. A javaslat éppen e zért veszélyes, mert a környezetvédelmi szabályozással nem koherens, ráadásul a nemzetgazdasági törvény alkalmazása révén a környezetvédelmi kontroll időben és a bevonható érdekeltek, hatósági eljárási rend tekintetében is korlátozott. Úgyhogy nem támogatj uk ezt a módosítást. Szerintem világosan megmagyaráztam, hogy miért nem. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló törvény javasolt módosítása szintén nem elfogadható. Az 51. §, a törvény kiegészítése lehetővé teszi a vonalas létesítmény n yomvonalának 1010 kilométeres szélességi körzetében úgynevezett célkitermelőhely létesítését - homok, kavics, agyag, ásványi nyersanyag. Az új rendelkezés természetesen lehetővé teszi ezekben az esetekben is a környezet- és természetvédelmi eljárások felg yorsítását, a civil kontroll és a lakossági ellenállás leszerelését, végeredményben a környezet- és természetvédelmi érdekek teljes negligálását. Hogyan is mondhatnánk mi erre igent? Hát sehogy! A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítás ánál egyetlenegy észrevételt tennék. A 22. §nál a kiegészítés meghatározza azon repülőterek körét, amelyeknél legalább a repülőtér területét elérő zajgátló övezetet kell kijelölni. Az eddigi szabályozásban ez a kötelem minden repülőtérre kiterjedt. A szab ályozás fellazítása hosszú távon véleményünk szerint komoly kockázatokkal jár, és számos előrelátható, de most figyelmen kívül hagyott konfliktust ágyaz be a rendszerbe. A kisrepülőterek forgalma ugyanis nem konstans, hanem az idő múlásával változhat, növe kedhet is. (11.00) Ha védőövezet hiányában a környező területekre építkeznek - márpedig védőövezet hiányában ezt legálisan megtehetik , oda állandó lakosság költözik, akkor a megnövekedő forgalom állandósuló konfliktust szül az üzemeltető és a lakosság között. Az ingatlanok ilyenkor leértékelődnek, az üzemeltető viszont feltartja a kezét, azt mondván, hogy mindent jogszerűen
