Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 14. szerda - 40. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2155 számok. Gyanúsan kerekített számokat találtak az ajánlatok közül, az összes közbeszerzés mintegy 60 százalékánál találtak ilyet, ami azért, államtitkár úr, egy elég brutális arány. Tehát az összes, önök rendszerében keresztülvitt közbesze rzés 60 százaléka tekintetében ilyen hibát találni egészen elképesztő. (15.30) Aztán az árakat a Benfordtörvény alapján is vizsgálták, nyilván ez önnek is mond valamit, itt ezzel a módszerrel az árakban megjelenő első számjegyek előfordulási gyakorisága alapján lehet következtetni arra, hogy reálisake az értékek. Ez egy másik szakágból ered, a könyvelési csalásokat és trükköket szokták ezzel kiszűrni. A túlárazásokra utaló jelek ennek alapján 2010 és ’15 között folyamatosan emelkedtek. Ugye, 2015ben tal álták a „rekordévet”, amikor a legtöbb túlárazási szempontból gyanús közbeszerzést találták meg. És most lenne itt a lehetőség előttünk, hogy miközben egy nagyon szűk üzleti kör számára kerül tulajdonképpen kiszervezésre a források döntő többsége, mégis a transzparencia, átláthatóság jegyében valamifajta változást érjünk el. Talán nem árulok el meglepetést azzal, hogy ahol alig volt verseny az érintett közbeszerzés megnyeréséért, tehát kevés vagy csak egyetlen pályázat volt, vagy nem is volt nyilvános kiírá s, amiről az előző felszólalásban cseréltünk eszmét, ott jellemzően magasabb számban találtak mind túlárazásra utaló jeleket, mint ahol valódi verseny alakulhatott ki, mind pedig olyan könyvelési csalásokra emlékeztető módszereket vagy az ottani módszertan nal kiszűrt különböző visszaéléseket, mint egyéb esetekben, ahol lényegében versenyről beszélhetünk. És még egy nagyon fontos mutatószámot szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, illetve magyarázatot kérnék arra, hogy miért romlott ez a mutatószám, illet ve az EKR rendszer további finomítgatása hogyan vezethet odáig, hogy ez a mutató javuljon. Itt pedig egyértelműen arról beszélünk, hogy míg 2010ben a közbeszerzések 9, azaz kilenc százalékánál előfordult az, hogy az állam által becsült költségnél olcsóbba n végezték el a befutók az érintett munkát, tehát a nyertesek az esetek 9 százalékában tudtak „spórolni” az állam pénzén, addig 201415ben már csak a beszerzések 1 százalékánál fordult elő a statisztika szerint ilyen kedvező fejlemény. 2016ban egy kis ja vulás mutatkozott e tekintetben, hiszen már 1,8 százalékra emelkedett ez a mutató. Tehát százból már majdnem minden második közbeszerzés esetében elmondható volt, hogy nem volt feltétlenül túlárazott a rendelkezésünkre álló statisztikai módszerek alapján, azért azt még mindig láthatjuk, hogy töredékére csökkent azon közbeszerzések száma, ahol a vártnál olcsóbban sikerült ezeket a beruházásokat kivitelezni. Nyilvánvaló módon itt elsősorban az információtechnológiai szektorban és az építőiparban találhatók ol yan túlárazások, amelyek mármár irritálnak minden jóérzésű embert. Az is elmondható, hogy az egyszemélyes közbeszerzések elképesztően magas hányada továbbra is afelé mutat, hogy ezek a visszaélések bele vannak kódolva a rendszerbe, államtitkár úr. Tehát a míg azt látjuk, hogy még 2016ban is a közbeszerzések 28 százalékánál csak egyetlen jelentkező volt, addig bizony vitatkozhatunk mi itt arról, hogy az EKRen belül egy magyar kkvnak kelle nyilatkozatot tennie, vagy pedig ez a regisztrációjából következő módon nem lesz szükséges. Ezek fontos fejlemények, de ezt a rendszert alapjaiban kell megreformálni, mert alapjaiban rothad az a szisztéma, amelynek értelmében száz- és ezermilliárdokat lehet egy szűk, az önök jó ismeretségi körébe tartozó üzleti körhöz fe ltételezhető módon eljuttatni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: engem az OLAFjelentés nem különösebben mozgat meg, maximum orientálnak a benne leírtak a tekintetben, hogy mire lenne érdemes jobban koncentrálni Magyarországon. Engem a rögvalóság, a konk rét tapasztalatok érdekelnek, jelesül az, hogy egy magyar mikro, kis és közepes méretű vállalkozás milyen eséllyel tud adott esetben közbeszerzés résztvevőjeként hozzájárulni magyarországi fejlesztésekhez, és önmaga hozzáadott értéke által, mondjuk, magya r munkahelyeket teremteni, fenntartani. Ez érdekelne bennünket, és ilyen irányba mutató lépéseket nagyon elenyésző számban találunk ebben a csomagban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
