Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 17. hétfő - 22. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
22 szeretnék szólni , hogy nagymértékben egyetértek, csak az a szomorú, hogy éppen önök kötöttek most Gyurcsány Ferencékkel választási együttműködést a XV. kerületi választásban. (Taps a kormánypártok soraiban. - Kö zbeszólások a Jobbik soraiból: Beteg vagy! Vizsgáltasd ki magad! - Szilágyi György: Hazugság! Tetszettek volna elszámoltatni, nem ülne itt!) Minden másban egyetértünk. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Minden másban egyetértünk. Frakcióvezető ú r, annyit engedjen még meg, hogy bízza nyugodtan a választókra a politikai döntéseket. Bízza nyugodtan azokra az emberekre, akik egykoron még az önök pártját is a kormányzás közelébe engedték, és ne az emberekben és végképp ne az általuk megválasztott korm ányban keresse a hibát (Gréczy Zsolt: Adjátok vissza a tévéket, rádiókat, újságokat!) ; keresse magában a hibát, hogy miért ül most a patkónak azon az oldalán, mit követett el, milyen bűnöket követett el az emberek ellen, és miért lesz még nagyon sokáig a p olitika szégyenpadján. Azokat a mérgező gondolatait, amelyeket itt képvisel (Dr. Vadai Ágnes: Szabadság? Igazságosság? Ezek?) , azt a mérgező szellemiséget, azt a mélyről jövő gyűlöletet, amit ön sugall a mindennapokban évek óta, azt pedig politikai detoxik álóban legyen kedves kezelni. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben igényt tart rá, viszonválaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Sok hozzátennivalóm nincs. Érdekes dolgokat hallottunk. A legkülönösebb talán az volt, hogy mintegy húsz percig tettem eleget az alkotmányos szokásokból fakadó kötelességemnek, és egyetlenegyszer sem használtam azt a szót, hogy áruló, ezzel szemben Sz abó Timea azt állította, hogy én csak erről beszéltem. Nem egy freudi elszólásról van itt szó? (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban. - Szabó Timea: Ennél jobbat várunk, miniszterelnök úr! ) Sokadszor hallom, hogy folyamatosan úgy beszélne k a külföldön dolgozó magyarokról, mintha azok valami rossz dolgot tennének, mintha helytelen volna azt a lehetőséget megfontolniuk, és aztán úgy dönteni, hogy külföldön vállalnak munkát. Én jól emlékszem, amikor még Medgyessy Péter kormánya tárgyalt az eu rópai uniós tagságról, akkor mi még ellenzékben voltunk, önök kormányon, és akkor az egyik legfontosabb feladatot úgy határoztuk meg a tárgyaló delegáció számára, hogy érje el, hogy minél kevesebb akadály legyen a leendő magyar, Nyugaton dolgozni akaró mun kavállalók előtt. Ez volt a közös mandátumunk, amelyet Medgyessy Péternek adtunk. (Közbeszólások az MSZP és a DK soraiban.) Ezek után, amikor elérjük, hogy egyébként Nyugaton tudnak munkát vállalni az emberek, akkor úgy beszélni a Nyugaton történő munkavál lalásról, mintha az, aki oda kimegy, valami rosszat tenne, azt hiszem, hogy rosszindulatú dolog és tévedés. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Miért nem bízzák a magyarokra, hogy eldöntsék, hogy ki van közöttük abban az állapotban, ki van olyan bátor, ki van olyan talpraesett, ki van olyan - nem könnyű dolog az! , hogy elmegy Magyarországról idegenbe munkát vállalni akármilyen okból is? Miért akarják őt negatív fényben föltüntetni? Én határozottan kiállok azok mellett a magyarok ellen (sic!) , ak ik úgy döntenek egyébként (Dr. Vadai Ágnes: Ez volt a freudi elszólás… - Kunhalmi Ágnes: Freud elvtárs… - Közbeszólások és taps az ellenzéki pártok soraiban. - Szilágyi György: Ez volt a freudi elszólás!), akik úgy döntenek, hogy külföldön munkát fognak vá llalni, és egyébként a rájuk vonatkozó szabályozás tekintetében ránk mindig is számíthatnak. (Az elnök csenget.) Ezt úgy találjuk, hogy helyes dolog, és ha külföldön akarnak dolgozni, akkor éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egyébként erre az Euró pai Unió és a magyar kormány is megteremt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meghallgattam az ellenzéki pártok vezetőit. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy ismét a régi nótát hallom, mintha elsikkadt volna az a tény, elkerülte volna az önök
