Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2012 működésben, akkreditációban mit lehet akadémiának nevezni és mit nem. Ebben az értelemben e z kifejezetten zavaró, mert vannak nagyon jól működő akadémiák, vannak nagyon jól működő műhelyek, amelyek sosem voltak akadémiák, de kiemelkedően teljesítettek, lásd a legendás szombathelyi dobóiskola, és természetesen vannak nagyon nagy egyesületek nagyo n nagy finanszírozással, és semmi közük az akadémiához. Tehát hogy ebben valamelyest rendet teszünk, az szerintem kifejezetten támogatandó. Még valamit szeretnék mondani, mert ez állandóan előkerül minden sporttal kapcsolatos vitában, ez az úgynevezett spo rtlétesítmények fejlesztésének, üzemeltetésének mikéntje. Ezt persze van, aki csak lefordítja egyszerű stadionkérdéssé, de egyébként ezt bonyolultabban is meg szokták fogalmazni. Az alapnézőpontunk különböző. Mi azt gondoljuk, hogy a sport a kultúra szerve s része, attól elválaszthatatlan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) , ami azt jelenti, hogy a kulturális infrastruktúra fejlesztésének a részeként gondoljuk el a sportlétesítmények fejlesztését is. És nem kérdezzük meg, hogy mi az ördögnek építünk ma gyar Természettudományi Múzeumot, ha csak 140 ezer látogató van egy évben, a debreceni állatkertben 500 ezer egy rosszabb évben; akkor az egészet dobjuk ki, adjuk el a csontokat, a dinókat, nem tudom, micsodákat, mert ez aztán nem hozza a pénzt, helyette c sináljunk kilósruhavásárt, az hozza a pénzt. Csak azt gondoljuk, hogy a kultúrát nem így kell mérni, azt gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Galériát akkor is üzemeltetni kell, ha a benne összegyűjtött csodálatos anyagnak a 80 százalékát sose állították ki. E z tény, mint ahogy a múzeumokban összegyűjtött anyagok döntő többségét nem szokták kiállítani, mert olyan mennyiségű anyag keletkezik régészetben, vásárlásban, amire nincs elég kapacitás, de ettől nem gondolnám azt, hogy akkor amit nem állítunk ki soha, az minek, adjuk el, abból is befolyik a pénz. Mint ahogy azt gondolom, Operát is kell működtetni, sose lesz nyereséges, és mindig majd számon lehet kérni, hogy a színpadra állítás több száz millió, adott esetben milliárdos költségeihez képest néhány száz lát ogató van, és annak a fele külföldi vagy a nagyobb fele külföldi, aki betéved az Operába - minek ez? Minek ez? Adjuk el, biztos tud valaki egy jó szállodai befektetőt hozni. Na most, a helyzet az, hogy nem így gondolkodunk. Képzeljék el, ha az a nézőpontun k - egyébként ezt nem mi találtuk fel, talán önök is értesültek róla, hogy volt egy antikvitás és abban egy görög felfogás, ami egyébként a testkultúrát a kultúra részeként fogta fel, sőt azt mondta, ha nem tudsz úszni, akkor műveletlen vagy. Tehát mi azt gondoljuk, hogy igenis, a sportlétesítmények fejlesztése a kulturális létesítmények körébe tartozik. Az egy másik történet egyébként, hogy adott esetben kulturális létesítményben lehet jövedelemtermelő eseményt is rendezni. Miért ne? A debreceni Modemben, az egy kiállítótér, például ki szoktuk adni magát a kiállítási teret a kiállítással együtt - mindig megkérdezzük, hogy engedélyt adnake hozzá - például vállalati fogadásokra. Az nem kulturális esemény, de hozza a pénzt, egyébként a vállalatoknak meg presz tízs, szeretik. Na most, a helyzet az, hogy ez ne tévessze meg önöket a tekintetben, hogy a világon mindenütt, egyébként még talán az Egyesült Államokban is, viszont az már aztán tényleg nem sport, hanem szórakoztatóipar, a nagy bajnoksá gok infrastruktúráját leszámítva, a sportinfrastruktúrafejlesztés nem nyereséges, még a Bernabéu Stadion építése sem hozta be a pénzt, a Wembleyről nem is beszélve. Ezzel együtt nem tanácsolnám azt a katalánoknak, hogy bontsák el, mi a fenének, ezen csak buknak (Derültség.) , mert egész jó, amit csinálnak, és egyébként az a katalán öntudatnak szintén szerves része. Tehát az alapvető vita a tisztelt képviselőtársaim között az, hogy mi azt gondoljuk, és következetesen ezt a magatartást visszük végig a létesí tményfejlesztésben meg a hozzáállásban - ezért értelmes egyébként a taót kinyitni a fenntartás számára, mint ahogy szerintem értelmes a kulturális létesítmények szempontjából is az állami finanszírozást mindig újragondolni és támogatni, a forintfillér tám ogatást a színházak fenntartásában, és a többi, és a többi , tehát hogy a kultúra egy olyan dolog, amit nem piacosítva, piaci alapon képzelünk el.
