Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Egyes kutatás-fejlesztéssel, valamint szakképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1950 Tehát azért is érdekes, ahogy önök a szakképzéshez ál lnak, mert a Videoton tekintetében Székesfehérváron az okozott feszültséget, hogy az ukrán munkavállalók megjelenése adott esetben még a magyarok kárára is történhet meg, a Jobbik számtalan felszólalásban ecsetelte ezt a helyzetet, és nem ért a mezőgazdasá ghoz az az ember, aki azt állítja, hogy a magyar mezőgazdaságban ma nincsenek idegenből idehozott, úgynevezett vendégmunkások. Engem elképeszt az, hogy Indiából érkezett munkaerő dolgozik és egyébként tömegesen megjelenő mértékben a magyar mezőgazdaságban. Ez egy katasztrófa, hölgyeim és uraim! Az én családom jó része szabolcsi származású, a nagymamám még egy Kisvárda melletti faluban született, és látom ott a falvakban azt a most éppen inaktív munkaerőt, amely a szakképzés rendszerébe bevíve, egy normális kollégiumi szisztéma mentén olyan szakképzettségre tehetne szert, hogy Kisvárdán vagy a környező kisvárosokban létező kompetenciák mentén valódi termelő, hozzáadott értéket biztosító munkahelyeken meg tudnák vetni a lábukat Magyarországon ezen az emberek. De az önök hibás hozzáállása miatt sokszor kimarad nagyon sok lépcsőfok, mert ezek az inaktív fiatalok nem mennek el, nem jutnak el a magyar szakképzésbe, nem jutnak el a kollégiumba, nem jutnak el a városba dolgozóként, adófizetőként, hanem sok lépcsőfoko t megúszva, aki csak teheti - mondjuk úgy, megvan a két keze, két lába , elindul külföldre valami alacsonyabb képzettséget igénylő munkát elvállalni, ami lehet, hogy ideigóráig magasabb bevételhez juttatja őt, de biztos, hogy nem ahhoz az életstratégiáho z, amit fiatalabb korában elhatározott, és egész biztos, hogy egy demográfiai tél közepén nem a magyar nemzetstratégiai érdekeket szolgálja az, ha további tömegek vándorolnak külföldre. Azt is szeretném elmondani, hogy nálunk szerencsésebb nemzetgazdaságok szakértői nem itt tartanak, mint ahol most mi, hogy hogyan kéne toldozgatnifoldozgatni, mondjuk, a szakképzés rendszerét, hanem ott, hogy a robotizációra való felkészülés jegyében Németországban már kijelölték azokat a területeket, ahol munkaerőfelesleg fog jelentkezni 1015 éves távlatban, mert az elképesztő gyorsan fejlődő technológiáknak köszönhetően - itt a köszönhetően azért egy idézőjelben értendő a jegyzőkönyvben - tömegek fognak az utcára kerülni. Számukra értelmes tevékenységet, normális munkavé gzési lehetőséget kell találni, s erre szerintem nem válasz az, amit liberális oldalról gyakran hallok, miszerint feltétel nélküli alapjövedelmet kell majd adni annak, aki a robotok és a gyártósorok miatt úgymond felszabadul, és nem tud értelmes tevékenysé gbe fogni. Nem lehet a társadalmi motiváció kinyírásával és egy alapjövedelemmel rendezni ezt a helyzetet, hanem pontosan a gazdasági szerkezet észszerű, előregondolkodás mentén történő átalakításával most lehetne kijelölni azokat a hozzáadott értéket bizt osító területeket, ahol a magyar munkaerő tömegesen elhelyezhető. Ennek kéne alárendelni a felsőoktatás bizonyos szegmenseit, ennek kéne alárendelni a szakképzést, és nyoma sincsen ezekben a javaslatokban ilyen távlati gondolkodásnak. Miközben azt látjuk, hogy a Jobbik programjának megfelelően a XXI. századi digitalizációs eszközök oktatásba való bevitele egy markáns programpontként szerepel, a valóság talaján az jön szembe, hogy a szakképzéssel foglalkozó intézmények egy jó részében az elmúlt öt évben lény egében alig volt eszközbeszerzés, nem volt eszközbeszerzés, vagy elhanyagolható mértékben történt. (14.20) Mondjuk, a laboratóriumokra és a műhelyekre gondolok, miniszter úr. Ha nincs így, akkor kérem, hogy pontos statisztikával, pontos hivatkozással szá lljon vitába ezen ellenzéki érvekkel, mert a valóság azt mutatja, hogy bizony minden eresztékén vérzik ez a rendszer. És valóban, jogosan merült fel képviselőtársam részéről, hogy ha szakiskolák tekintetében előállhatott olyan helyzet, hogy mindössze heti hat tanóra maradt mindarra, ami nem testnevelés és nem a szűk értelemben vett szakmai tárgy, akkor hogyan tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy az oktatási rendszerből kikerülő állampolgár - derék, nemzeti érzelmű magyar emberként - jellemző módon itt, ebben a h azában akarja megtalálni a számítását. És nyilván senkit nem lehet erőszakkal visszatartani azok közül, akik kimennek külföldre, a többség egyébként kényszerből teszi ezt meg, az önök hibás
