Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1881 Este láttam a hírekben, hogy aztán önöket fake newsnak nevezte a saját leendő politikai szövetségesük, Mesterházy Attila és az MSZP, nem kormányoldalról kapták tegnap a legnagyobb kritikát, hanem attól, akivel együttműködni készülnek, ebbő l látszódik (Arató Gergely: Nemzeti konzultáció!) , hogy mennyire komoly politikai formáció és mennyire gondolnak bármit is komolyan, amit elmondanak. Úgy láttam, egy dolog fontos önöknek: a parlamenti frakció és a zuglói polgármesterség; az összes többi má r csak körítés eköré. Tisztelt Képviselő Úr! Ön is támadja a nemzeti konzultációt, mint ahogy sok más nyugateurópai politikai vezető, aki önmagát a liberális demokrácia fontos védőbástyájának nevezi, azok támadják általában a nemzeti konzultációkat Magyar országon. Mi, akik kereszténydemokratának tartjuk magunkat, úgy gondoljuk, hogy fontos a nemzeti konzultáció, ez már a sokadik, több mint fél tucat nemzeti konzultáción vagyunk túl, mert így meg tudjuk kérdezni az emberek véleményét. Ez a kereszténydemokrá cia, a liberális demokrácia meg az, amelyik tagadja, hogy erre szükség lenne az országokban, és a saját országaikban a saját állampolgáraikat a legfontosabb kérdésekről nem merik megkérdezni. Csak ennek is van következménye, ezt láthatjuk Németországban va gy más országokban, hogy hogyan mondanak le pártelnökök, vagy nem újítják meg a saját mandátumukat, vagy hogyan omlanak össze kormánykoalíciók, létesülnek bizonytalan kormányok. Nekünk tehát fontos az emberek véleménye. Ha azt nézi, hogy miért van a Fidesz nek harmadszor is kétharmada, lehet, hogy ebben van az egyik titok, hogy az emberekkel együtt kormányzunk, az emberek érdekében kormányzunk, és mielőtt fontos döntéseket hoznánk, Alaptörvényt fogadunk el, vagy fontos gazdasági döntéseket hozunk, azelőtt az érintettekkel, a magyar polgárokkal konzultálunk. Az önökkel a koalícióspartnerlistájukon együtt induló párt - nem tudom, pontosan hogyan nevezzem az MSZPt, amellyel önök teljes politikai közösséget vállalnak, de azért a nyilvánosság előtt olykor igencs ak éles hangnemben torzsalkodnak - már bizonyította, hogy hogyan lehet leépíteni Magyarországon a családok támogatását. Senki sem gondolta volna, hogy Bokros Lajos után lesz még egy kormányzat, amely képes elvenni a családoktól, márpedig az MSZP ezt megtet te: először az egy- és kétgyermekes családokat sújtotta, amikor tőlük vette el a családi adókedvezményt, azoktól, akik egy gyereket vagy két gyereket nevelnek, aztán jöttek persze a nagycsaládosok is, akiknek meg csökkentette a támogatását gyerekenként tíz ezer forintról négyezer forintra, aztán csökkentette azoknak is a támogatását, akik gyesen voltak, hiszen ennek az idejét két évre csökkentette. Mellette emelte a kiadásaikat, amikor tizenötször megemelték az energia árát, duplájára a villanyt, háromszoros ára a gázt, és a támogatott lakáshitelek helyett pedig devizahitelekbe kergették az embereket. Ez volt az az időszak, amikor elvették az otthonteremtés lehetőségét, a családi adókedvezmény lehetőségét és sok minden más családtámogatást is a magyar családok tól. Mi az az időszak vagyunk, tisztelt képviselő úr - lehet, hogy ön ezt nem vette észre, de azt mondta, hogy növelni kellene a családtámogatásokat, ez lenne az egyik kérdése az önök nemzeti konzultációjában , az elmúlt nyolc évben 1000 milliárd forintná l kevesebbről 2000 milliárd forintnál többre emeltük a családok támogatását. Azt mondta, növelni kellene az egészségügyi ráfordításokat; 647 milliárd forinttal növeltük, ha a jövő évi költségvetést összeveti a 2010essel, kilenc év alatt az egészségügyi ka sszának a kereteit. Azt mondta, hogy gyermekétkezésre többet kell fordítani; 2,5szörösére, 29 milliárd forintról 79 milliárd forintra növeltük a gyermekek étkeztetésére fordított költségvetési forrásokat. Ami a külföldi munkavállalókat illeti, tisztelt ké pviselő úr, lehet, hogy ön jobban szereti a színes ábrákat, mint a számokat, én szívesen adok önnek egy színes ábrát is ezzel kapcsolatban (Felmutatja.) , amely mutatja, hogy Magyarországról jóval kevesebben vállalnak külföldön munkát, mint akár középeuróp ai országokból, vagy ha megnézi akár Portugáliát vagy NagyBritanniát, vagy Írországot, annál is kisebb mértékben dolgoznak külföldön magyarok, persze még Ausztriánál vagy más nyugateurópai országoknál is kisebb mértékben. Tehát legyünk büszkék azért azok ra a magyarokra, akik a világ bármely pontján megállják a helyüket, legyünk büszkék arra, hogy a
