Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1858 magyar kis- és középvállalkozók számára egy 1 százaléknyi kozmetikai jellegű engedményt biztosítva, az itt is megtalálható kafetériaelemek tulajdonképpeni bérjövedelemként adózó körbe való bevonásával nettó adóemel ést hajt végre. Tehát gyönyörű szép az egykulcsos adó gondolata, bár filozófiai viták, ameddig a történelem fennáll, fognak folyni arról, hogy a progresszív vagy az egykulcsos az igazságosabb. Én el tudom fogadni egyébként az egykulcsos mellett szóló érvek et, és nekem semmilyen problémám nincs ezzel, ha egy hatékony gazdasági szerkezettel párosul, de a helyzet az, hogy azt látjuk, hogy ezen kafetériaelemek tekintetében, mivel bérjövedelemként jelennek meg, ugyanúgy kell majd adózni az eddig kedvezményesen m egszerzett bevételek után, mintha az ember munkabért kapna. Egy nagy átlagot számolva bizony valóban kijön az az évi akár 180 ezer forint fejenként és dolgozónként, ami itt a veszteség oldalon megjelenhet. És ha államtitkár úrra nézek, és mondjuk, arra a f izetési szintre, ami a parlamentben jellemző, akkor ez éves szinten 800 ezer forintot is elérhet. Tehát egy nagyon tetemes átcsoportosításról van szó. Értem én a kormányzati logikát: komolyabb reálbérnövekedést már nem tudnak úgy garantálni, mint az előző ekben - jellemzően a külföldi források elapadása és más begyűrűző hatások miatt , és abban érdekeltek, hogy majd a munkavállalók és a munkaadók között egy kényszerű konszenzus jön létre, ahol az eddigi kafetériaelemeket vagy összegeket majd a munkaadó be fogja építeni a munkabérbe. A helyzet az, hogy ez egyáltalán nem biztos, erre nincsen garancia. De ha ez így megtörténik, és reméljük, hogy megtörténik, akkor is a kedvezményes adókörből kivonva a nettó, tulajdonképpen bérjövedelemként adózó tömeggel egyé rtelműen rosszabbul jár a munkavállaló, mint korában. És mivel ez átlagosan és nagyságrendileg egy 10 százalékos adóemelésnek is megfelelhet egy átlagos munkavállaló esetén, az az érdekes helyzet állt elő, hogy jellemzően a magyar dolgozó az, aki megint há trányos helyzetbe kerül a saját hazájában, és nincs igazából magyarázat arra, hogy a kafetériarendszernek miért csak azt az egyetlen elemét kívánják megtartani a maga súlya szerint, amely adott esetben kormányközeli körökhöz köthető, és milyen szakmai mag yarázattal akarják felszámolni azt a részét és azt a szegmensét az egésznek, amelyről pedig egyértelműen elmondható, hogy magyar emberek életétkönnyítette meg. Ha ezt összeadjuk a lakáselőtakarékossági rendszer állami lába támogatásának felszámolásával, k ivezetésével, akkor egy rettentően negatív üzenetet küldenek magyar fiatalok számára, kivándorlással kacérkodók számára. És, államtitkár úr, komoly a felelősségük. Értem én, hogy demográfiai téren a termékenységi arányszám egyébként örvendetes módon - és n agyon örülök, hogy így van - növekedett, de azt rendre elhallgatják, ma is elhallgatták a viták során, hogy a szülőképes korú hölgyek száma, az a bázis, aminek az értelmezésében a termékenységi arányszám egyáltalán értelmet nyer, olyan szinten csökken, hog y az élve születések száma, államtitkár úr, megint csökkent. (21.30) Engedje meg, hogy felszólalás közben turkáljak! Ma vásároltam meg egy könyvesboltban a Demográfiai portré 2018as kiadását (Felmutatja.) , nyilván önök is jó l ismerik, ha jól ismerik, az a kérésem, hogy ne hallgassák el a benne szereplő adattömegből a következtetések lényegét, miszerint az a báziscsökkenés és az élve születések számában vett csökkenés, amiről beszélünk, egyértelműen tűzoltó jellegű beavatkozás t igényel. Egy ilyen környezetben nem szabad akár a kafetériarendszerhez így hozzányúlni, nem szabad az LTPhez így hozzányúlni, nem szabad ennyire negatív üzeneteket küldeni, mert a helyzet az, hogy magyar fiatalok további elüldözésével fenntarthatatlann á teszik az ellátórendszereket ebben az országban, és ez már nem az MNB korábbi, kétezerharmincakárhányas jóslatáról szól, ezzel már a közeli, tehát egy évtizeden belüli távlatra hozzuk ezt a katasztrófát, hozzák önök pontosabban, ha ezen az úton haladnak tovább.
