Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 12. hétfő - 38. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: - ELNÖK:
1753 Most szomorú szívvel zárom gondolataimat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, szószóló úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. (Jelzésre:) Igen, Gulyás Gerge ly Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak adok szót. Parancsoljon, miniszter úr! GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter : Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szószóló Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ma egy százéves évfo rduló mellett egy tízéves gyászévfordulóra is emlékeznie kell az országnak. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt Magyarország olyan helyzetben volt, olyan állapotba került, hogy saját polgárait nem tudta megvédelmezni. Ez azt jelentette, ho gy valóban származásra tekintettel kellett sokaknak olyan cselekményeket, olyan bűncselekményeket elszenvedniük, amelyek a lehető legsúlyosabbak voltak, és amelyekről azóta már a bíróság is ítéletet mondott. Éppen ezért végrehajtandó és korlát nélküli végl eges szabadságvesztésre, tehát életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte 2016ban jogerősen az elkövetőket. Úgy gondoljuk, hogy ez önmagában is érv a végleges életfogytig tartó szabadságvesztés mellett, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy soha többet nem kerülhet az állam abba a helyzetbe, hogy a saját polgárainak a védelmét ne legyen képes garantálni. Tudjuk azt, hogy akkor a titkosszolgálatok működésének milyen, legalábbis hiányosságai vezettek ahhoz, hogy ez a merényletsorozat megtörténhetett. Tudjuk a zt, hogy az a magyar állam, amely két évvel korábban, 2006ban alkalmas volt arra, hogy alkotmányos alapjogaikat gyakorló békés polgáraikra rátámadjon, az két évvel később nem volt alkalmas arra, hogy hónapokon át tartó faji alapú gyilkosságokat képes legy en megakadályozni. Ez mindannyiunknak intő példa kell hogy legyen. Idevezet egy politikai, társadalmi és morális válság, amelynek 2010 utáni megakadályozása érdekében nagyon sokat tett megítélésem szerint a jelenlegi kormány és kormánytöbbség. Ebben a hely zetben egyértelművé kellett tenni, hogy az erőszak monopóliumának fenntartása a magyar állam számára szükséges és elkerülhetetlen, ezért minden olyan félkatonai mozgalmat és szabadcsapatot be kellett tiltani, amelyek az állam helyett, de mármár az állam n evében kívántak rendfenntartói feladatokat ellátni, ugyanakkor az államnak a saját rendfenntartó szerveit, titkosszolgálatait is meg kellett erősíteni, újra kellett szervezni ahhoz, hogy a hasonló cselekmények ne ismétlődjenek meg. Azt reméljük, hogy valób an joggal mondhatjuk, hogy soha többé hasonló helyzet nem állhat elő. Azt reméljük, hogy amíg természetesen társadalmi problémák ma is vannak Magyarországon, a cigánymagyar együttélés problémái is velünk vannak, de nagyon nagyot léptünk előre azzal, hogy ma sokan vállalnak már munkát a cigány közösség tagjai közül, nagyon sokan vannak, akik a munkanélküliség fenyegetettségéből 2010 után kiszabadulhattak. Úgy gondoljuk, a közbiztonság is mindig lehet jobb, mint amilyen, de ma lényegesen jobb, mint amilyen 2 010 előtt volt, ahogyan a titkosszolgálatok jelenlegi működése mellett is elképzelhetetlen lenne hasonló, hónapokon át egy közösséget rettegésben tartó bűncselekménysorozat megvalósítása. Éppen ezért kell emlékeznünk az akkor történtekre és közö sen, a politikai közösség egészének örülni annak, hogy ma a magyar állam olyan állapotban van, hogy hasonló cselekmények nem ismétlődhetnek meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK:
