Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - A földművesek emléknapjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
175 Az egyik legnagyobb probléma, ami nem csak a fővárost és nem csak az építőipart és a vendéglátóipart érinti és sújtja, a munkaerőhiány problémája. Képzeljék el, hogy Buda pesttől közel 300 kilométer távolságra, a keleti határ szélén a munkanélküliség és a munkaerőhiány együtt vannak jelen. Ennek nemcsak az elvándorlás, a kivándorlás az egyik fő oka, hanem az önök által nagyon rosszul megszervezett közmunka. Hozzáteszem megi nt biztonsági betétként, nehogy félremagyarázzák a szavaimat, a Jobbik nem közmunkaellenes. Nem azt mondjuk, hogy be kell tiltani vagy meg kell szüntetni a közmunkát. Azt állítjuk, hogy szükség van rá, de jelentősen át kell alakítani - mert sok esetben les zoktatja a munkáról az alacsonyabb státuszú rétegeket - úgy, hogy meg lehetne már most is teremteni a lehetőségét, a jogi keretei megvannak annak, hogy a közmunkás az idénymunka, a szezonmunka idejére fizetés nélküli szabadságra megy, alkalmazásba kerül a gazdánál, nem szakad meg a jogviszony a közmunka tekintetében, jogfolytonosan fennmarad, amikor az idénymunka véget ért, szépen visszamegy, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Igen ám, csak ez a gyakorlatban nem így néz ki. Ennek a közmunka gyako rlati megszervezésében vannak az okai, meg annak, hogy egész egyszerűen a munkavállalókat is olyan szinten elrontották, hiszen könnyű szavazóbázist jelent sajnos a szegény sorsú közmunkásemberek döntő többsége, hogy úgy próbálnak kedvezni nekik, hogy a gya korlati megvalósulás során bizony nem nagyon hajlandóak elmenni fizetés nélküli szabadságra, ők szeretnének egyszerre két jogcímen is javadalmazást felvenni. Látva az önökhöz tartozó családok rablóhadjáratát, ez némileg érthető, hogy éreznek valami erkölcs i felhatalmazást, hogy ha odafent, Pesten lehet az uraknak, akkor vidéken nekünk miért nem jut némi morzsa. Eleve mérgezi a társadalmat, ami az elmúlt 30 évben ebben az országban történt. De a lényeg, hogy ha ezt nem fogják megszervezni, akkor a munkanélkü liséggel leginkább sújtott vidékeken a munkaerőhiány olyan lesz, hogy lehet, hogy már jövőre meg fogjuk érni azt, hogy a gyümölcsök még szenteste is a fán lesznek, mert nem lesz, aki leszedje. Ez nem a nagygazdaságok, hanem a kis és közepes családi gazdasá gok számára is elképesztő problémákat fog okozni. Tudják jól, hogy generációs problémák vannak a mezőgazdaságban. A fiatalok közül nagyon kevesen akarják átvenni ezt a nagyon szép, de nagyon nehéz, nagyon embert próbáló hivatást, hiszen ez egy hivatás, nem csak egyszerű munkahely vagy foglalkozás. Mind szellemileg, mind fizikailag elképesztő, átlag fölötti képességet kíván, ha az ember ezt jól akarja csinálni. Ha a mostani generáció, amely leginkább a hatvanas vagy a hetvenes éveit tapossa, kiöregszik vagy eltávoznak közülünk, akkor ki fogja ezt a nemes hivatást továbbvinni? Mindazokkal, amiket elmondtam, ha nem tudják megoldani, a felvásárlástól a pályázati rendszeren át a munkaerőhiányig, sorolhatnám, nem akarom ezt még egyszer megismételni, akkor a maradé k népességmegtartó képessége is elvész a vidéknek. Ha ezek a gazdák, miután az életkedvük is lassan elmegy, nem csak a termeléshez való kedvük, leteszik a lantot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , akkor gyakorlatilag a vidék még megmaradt munkahelyteremtése is meg fog szűnni, és akkor újra fogjuk termelni a közmunkát és az azzal kapcsolatos reménytelenséget. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra kért lehetőség et TuriKovács Béla képviselő úr, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, ma itt, a Ház falai között vagy azon kívül kevesen vannak, akik a szövetkezésről többet beszéltek, mint én, itt be lül és kívül. Sokszor elmondtam, és újra elmondom, hogy szövetkezés nélkül sem a szükséges tőkekoncentráció, sem az a fajta munkamegosztás, amire szükség van, aligha jöhet létre. Pusztító erővel van jelen, ez tény, a magyar társadalomban mindaz, amit belev ittek egy kolhoztudattal. Csak közösen tudjuk ezt a magyar
