Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - A földművesek emléknapjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
169 ezeket a területeket megszerezték, és ez nagyonnagyon távol áll attól a Nagyatádiféle gondolattól, aminek apropójából itt ma összeültünk. Szin tén elhangzott államtitkár úrtól, hogy a feudális függés csökkentése milyen fontos volt Nagyatádi számára és egyáltalán a pártja számára. Jó lenne, ha ebből az örökségből egy picit önök is átvettek volna, a gyakorlatban pont az ellenkezőjét látjuk. Tehát m ármár kezdtük mi is elhinni, hogy megszűnik hazánkban a feudális függés, mikor az a bizonyos elmúlt 8 év - mármint nem az, amire önök gondolnak, hanem amit most tényleg az elmúlt 8 évben megéltünk fizikailag - pont az ellenkező folyamatokat indította be, azaz hogy a feudális függés vidéken évről évre nő. Ez tetten érhető az európai uniós források brutális aránytalanságán, azaz hogy ezen támogatások kétharmadát gyakorlatilag a legtehetősebb 10 százalék zsebeli be ma Magyarországon, de tetten érhető az önök birtokpolitikájában is, amire már utalást tettem, azaz éppen ellenkező folyamatok indultak be, éppen a legtehetősebbekhez, a legtőkeerősebbekhez kerültek az állami földterületek. De akár a bürokrácia helyzetét mérlegelve szintén azt tudom mondani, hogy azo k a cégek köszönik, jól érzik magukat, és azok a nagy földbirtokosok, akik megtehetik, hogy könyvelőt tartsanak, akiknek van egy olyan embere főállásban, akinek semmi más dolga nincs, mint a lobbierejét kifejteni a különböző kormányzati szerveknél, azok jó l vannak. De akik nem rendelkeznek akkora birtokmérettel, hogy erre képesek legyenek, ők bizony szenvednek a mai napig komolyan a bürokráciától, ami kifejezetten családigazdaságellenes. Épp ezért bátorkodtam tehát ezt a néhány módosító indítványt benyújta ni. Például, ahogy már említést tettem róla, a támogatások tisztességes elosztását szeretném elérni, és akkor, azt hiszem, ahogy a beadvány is fogalmaz, méltó módon tudnánk megtartani ezt az emléknapot, ha erre sokkal inkább odafigyelnénk. Tudom én azt, ho gy ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani, de hogy a 8 év azzal telt el, hogy rosszabb arányokról tudok beszámolni, mint amikor elkezdtük ezt 2010ben, azért azt hiszem, hogy erre egyikőjük sem lehet büszke. Ha már ez a kiterjesztő értelmezés szóba került, és érdemes tényleg a vidék helyzetét is idehozni, akkor el kell mondani, mondjuk, Ausztria példáját, mert mégiscsak hasonló földrajzi helyen van, és hasonló sok tekintetben hazánkhoz. Mondjuk el, hogy a 70es évek végén, a 80as évek elején az osz trák vidék és az osztrák városok közötti életszínvonalbeli különbség, az olló persze más szinten volt már akkor is, de mindenképpen ugyanilyen tág volt, mint hazánkban, csakhogy ők a hazai és az európai uniós forrásokat arra használták fel, hogy azt az oll ót csökkentsék, és ma már közhely, de kimondhatjuk, hogy Ausztriában vidéken élni, gyakorlatilag egy olyan életminőséget jelent, amit nagyon sok osztrák városi polgár áhítattal követ és szeretne elérni. Jó lenne, ha abba az irányba mozdulnánk el, hogy ez a z emléknap ezen emberek, ezen polgártársaink számára is valódi emléknap legyen, akik vidéken élnek, és hasonló körülményeket szeretnének a környezetükben megtapasztalni. A bürokráciát már említettem, erre is nyújtottam be egy konkrét módosító javaslatot, h iszen ez például az esetek döntő részében pénzbe nem is kerül, csupán hozzáállás kérdése, és mindjárt méltóbb módon emlékezhetnénk meg. Szövetkezet: szintén egy olyan dolog, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy egy ilyen emlé knapot tartalommal töltsünk fel, és évről évre majd ezeken az emléknapi megemlékezéseken el tudjuk mondani azt, hogy mennyi mindent léptünk előre ahhoz képest, ahol mondjuk, a korábbi években tartottunk, de itt sem lehetnek büszkék magukra. Államtitkár úr nagyon jól tudja, hogy 2010 óta minden félévben több alkalommal rákérdezek szóban, írásban arra, hogy mikor lesz az az ígért szövetkezeti törvény. Nem én követeltem először a Magyar Országgyűlésben, önök ígérik meg ezt gyakorlatilag félévről félévre. Ebben sem léptünk előre, nincs semmi, miközben tudjuk azt, hogy mennyi terület van, ahol gyakorlatilag egy jó szövetkezeti törvény képes lenne az egyébként mármár csírájában meglévő akaratot, gondolatokat, a mind ágazati, mind területi szinten meglévő kezdemén yezéseket segíteni, és versenyképes hálózatot tudna létrehozni itt a magyar vidéken a családi gazdálkodók számára.
