Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
120 egészségügyi ráfordítások aránya. Az önök idejében az egyetlen volt Magyarország, ahol csökkent, most pedig a hetedik legnagyobb arányban nő. Ennek az a következménye, hogy ma már 60 százalékkal kevesebb orvos kér külföldi munkavállaláshoz engedélyt, ennek a következménye, hogy több mint 1500 olyan orvos van, aki ugyan kért engedélyt, de itthon is dolgozik, mindamellett, hogy engedélye van. Ezért indítottuk el a béremelési programot, ezért költünk jóval tö bbet, 650 milliárd forinttal többet évente egészségügyre, mint amit 2010ben önök erre szántak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Bőm (sic!) Anett Képviselő Asszony! Föl szeretném hívni a f igyelmét, hogy amit csinál, az házszabályellenes. Ahhoz, hogy ön bárkitől, nem is öntől származó anyagokat osztogasson itt, a Házbizottság előzetes engedélye kell. Ön nem tette meg, hogy erre engedélyt kért volna. Most arra kérem, hogy szedje össze, legyen szíves, ezeket a borítékokat, és gondosan őrizze meg. A folyosón azok a munkatársak, akik megkérték önt arra, hogy ezeket a borítékokat kiossza, nekik lehetőségük van; önnek sajnos erre itt, a teremben nincs. Köszönöm szépen. (Bősz Anett nem tesz eleget a felszólításnak.) Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából VargaDamm Andrea képviselő asszony: „Az oligarcha családok éve” címmel. Parancsoljon, képviselő asszony! Öné a szó. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi hozzászóláshoz annyit fűznék, nagy örömöm az, hogy Rétvári államtitkár úr felhatalmazott minket, hogy vegyünk részt az örökbefogadás szabályainak korszerűsítésé ben, mert én magam éppen a győri kórházban fekvő két szívbeteg kisgyermek örökbefogadását kezdtem meg, és már most látom, hogy micsoda kálvárián fogok keresztülmenni. Úgyhogy köszönöm, ha ebben nekünk segít. De hogy a napirendi ponthoz hozzászóljak: a korm ány 2017ben meghirdette a családok évét 2018ra, Novák Katalin államtitkár asszony bábáskodása mellett. Nagyon örült ennek mindenki, mert bizonyára mindannyian tudják, hogy 2011 és ’16 között Magyarországon 41 ezerrel csökkent a családok száma. Azért ez e gy óriási probléma, különösen úgy, hogy ebben nincs benne az a szám, azoknak a családoknak a száma, akik ugyan elvándoroltak, de a lakcímeikről nem jelentkeztek ki. Az volt a meghirdetés célja, hogy demográfiai ösztönzést érjenek el, különösen szeretnének a már meglévő gyermekes családokra figyelni, és minden olyan eszközt bevetnek, amivel úgy érezhetik 2018ban a családok, hogy ez az év valóban róluk szól. Ki ne örült volna ennek, ha nem mi, mindannyian? Aztán mit tapasztalunk ebben? Az összes kulturális p rogramot, amelyet évente rendszeresen valamilyen okból valakik megszerveznek, az egészet, az összeset e program alá szervezték. Aztán itt a CSOK. Valóban üdvözítő, hogy már 66 ezren igénybe tudták venni, csak a probléma az, hogy a CSOK intézménye az új lak ások árát 12 százalékkal növelte, a használt lakásokét pedig 18 százalékkal. Ez azt jelentette, hogy csak a gazdag háromgyermekes családok tudtak az áremelkedésen felül valóban valami érdemit is kapni vele. Aztán van még egy nagyon szomorú hír. Ahhoz képes t, hogy a demográfiai ösztönzés volt a cél, 2,9 százalékkal csökkent a születések száma, 3,9 százalékkal pedig nőtt a halálozások száma. Tehát megint elmondhatjuk, hogy sajnos a népességünk nemhogy nőtt, hanem a természetes fogyás csökkent. (Sic!) Aztán va ló igaz, hogy 13 százalékkal nőttek a bérek, amelyek egy család életében fontosak, de a 13 százalékból igen jelentős százalékot elvisz az a drágulás, amit mindannyian magunk is érezhetünk. Nem sorolnám föl, mi mindennek az ára drágult ebben az évben. Az un iós szint felett drágult minden termék és szolgáltatás, ami drágult. Ez is fontos lenne a családok életében. És hiába volt ez a családok éve, még mindig a családok 35 százaléka a létminimumszint alatt él, és 16
