Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1079 Én magam örülök annak, ha magyar honfitársaink nem otthon ülnek, hanem adott esetben a közfoglalkoztatásban önszántukból vesznek részt, és ezt jobbnak tartják, mint a korábbi állapotot, ezzel nem vitatkozom, ugyanakkor az, hogy minden ötö dik embert tudunk csak visszavezetni, ez számomra azért is kevés, mert látunk olyan települési modelleket, ahol a közfoglalkoztatás bevonásával profitot termelő vállalkozások jöttek létre, és ezeket a profitot termelő vállalkozásokat országos mintaként has ználva, úgy gondolom, ez a 1920 százalékos arány legalább a duplájára lenne feltornászható. Ugyanakkor, ahol egyértelmű visszaélést találok, az a magánszférán belül állítólag létrejött új munkahelyek száma, hiszen itt a KSH igen furcsa mérési módszere az egyik, ami a tények torzítására teret enged. Nem a KSH szakembereit akarom hibáztatni, hiszen idevonatkozó szabályok, törvények állnak rendelkezésre, amelyek az ő mozgásterüket is behatárolják, de az, hogy a munkaerőpiaci statisztikában megjelenhet az, aki havonta pusztán egy órát dolgozik, tehát bármilyen formában megjelenik a foglalkoztatásban és egy soron szerepel államtitkár úrral, egy soron szerepel egy zöldségessel, egy ápolóval, ez nyilvánvaló módon lehetetlenné teszi az adatok pontos becslését. Tehá t szerintem ez egy statisztikai mérési hiba, egy olyan dolog, amin változtatni kellene. Az ugyanakkor tény, hogy három társadalmi csoport bekerül az aktív munkaerőpiacon szerepet vállalók közé, akiknek szerintem külön soron kellene szerepelniük. Egyrészt m ég a szocialista kormányok, amelyek gazdaságpolitikája engem igencsak taszít, sem engedték meg maguknak azt, hogy a diákmunkásokat beszámolják a teljes értékű munkavállalók közé. Nem azért, mert ne lenne szó teljes értékű magyar emberekről, de nyilván ők a munkavállalásnak abban a fázisában vannak, ami egyfajta szocializációs vetületet is magában hordoz, őket több tízezrével beleszámolni a munkavállalói körbe, ez legalábbis az adatok torzítása. Vitatkoztunk ma már arról, hogy a külföldön munkát vállaló honf itársaink egy részét ide beszámolni, szintén teret enged az adatok manipulálásának, és ezek az emberek fogyasztási szinten nyilván nem elsősorban a magyar piacon jelennek meg. Hazautalásaik fontosak a magyar nemzetgazdaság számára, itt azért egy akkora haz autalási volumenről beszélünk körülbelül és nagyságrendileg, mint amennyit az államadósság kamatterheire éves szinten költünk, de mégsem lehet egészséges egy nemzetgazdaságot többek között ilyen lábakra építeni. És itt harmadsorban a közfoglalkoztatottak i s megjelennek. Tehát új közfoglalkoztatási szisztémát nyitni, nem tekinthető teljes értékűnek azzal, hogy a piacon új munkahelyek jönnek létre. Ily módon nagyon érdekelne egy tisztí tott statisztikai adatsor, amely mindezen anomáliáktól mentes módon képes bemutatni 2010 óta az Orbánkormányok teljesítményét. Higgye el, államtitkár úr, én nem fogom elvitatni, ha a végeredmény és a következtetések egy része pozitív, csak ezen adatsorokb ól nem lehet levonni ezeket a következtetéseket. Éppen ezért dicséretemet fejezném ki a kormány irányában, bár nem hiszem, hogy igényt tart a kormány erre, de végre befejezték azt, hogy hónapról hónapra mantrázzák, hogy 500 vagy 520 ezer új munkahely jött létre, mert ők is belátják talán azt, hogy ezen három tényező, ezen három faktor torzítása alapján ez a szám semmit nem mond a magyar gazdaság valós teljesítményéről. Otthonteremtési fronton arra kapacitálom önöket, államtitkár úr, hogy a CSOKon kívüli vi lágon is gondolkozzanak. A CSOKot is kiterjeszthetnék példának okáért a lakások felújítása esetében, a kedvezményes hitelt biztosíthatnák minden érdeklődő számára abban az esetben, ha mondjuk, a felújítás egy energetikaiszintugrással jár legalább, tovább á nyilvánvaló, hogy használt ingatlanok esetében is nagyon nagy szükség lenne hasonló megoldásra vagy ennek a kiterjesztésére. Szeretném a figyelmébe ajánlani azt, hogy a Jobbik bérlakásprogramja, amit minden költségvetési javaslatkor benyújtunk, minősítet t magyar kivitelezőkkel hozna létre 5 és 10 ezer közötti bérlakásmennyiséget évente. Mindezt barnamezős beruházások formájában igen hatékonyan meg lehetne tenni akár ott is, ahol most éppen Fideszközeli vállalkozók felhőkarcolókat és lakóparkokat kívánnak építeni. Azt is el szeretném mondani, hogy mivel itt bérlakásrendszerről van szó, hiába lenne csak fele, harmada a bérleti díj a mostani piaci árnak, azért szépen ezek a költségvetési forintok ilyenolyan
