Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1064 Viszont azon megállapításokkal, amelyek itt az egészségügyet érintő számszaki tételekre vonatkoznak, engedje meg, hogy vitatkozzak. Először is, a tényszámokat illetően: mennyi az egészségügyi közkiadások aránya? Az elérhető nemzetközi statisztika - az utolsó 2016os - szerint nem azt az összeget fordította az állam 2016ban a GDP arányában közkiadásra, amit képviselő úr említett; OECDstatisztika alapján ez 5,2 százalék volt. Ha nemzetközi viszonylatban nézzük, akkor ez az OECDátlagnál alacsonyabb, de ha a régiós országokat figyeljük, például a lengyeleknél érdemben magasabb. ’16ról ’17re mi történt? A zárszámadás ezt is mutatja. Érdemben növekedett az egészségügyre szánt forr ások összege, 1521 milliárd forint körüli összegről 2017ben 1631 milliárd forint körüli összegre. Ez a növekedés nemcsak nominálisan jelentős, hanem reálértékben is. S nemcsak ’16ról ’17re növekedett az egészségügyi kiadások reálértéke, hanem mindenféle összehasonlításban 2010hez képest is növekedtek az egészségügyi kiadások. Még egy dolgot érdemes nézni, amikor az egészségügy helyzetét figyeljük, nevezetesen: a dinamikát, amire már utaltam. De megint OECDadatokat hadd hívjak segítségül, nyilvános adat ok: 2003 és 2009 között az egy főre jutó egészségügyi kiadások Magyarországon csökkentek, 2009 és 2016 között az OECDtagállamok között az egyik legnagyobb mértékben növekedtek. Ezért, megmondom őszintén, értetlenül állok a baloldali észrevételek kapcsán, amikor az egészségügyi forráskiadásról van szó, és ha egyúttal megnézzük azt, hogy 2010 óta mit tett a kormányzat, és mi volt 2010 előtt, akkor nehezen foghatóak ezek az észrevételek. Ismétlem, ezek közkiadások; nem magánkiadások, közkiadások. S ha itt tar tunk, akkor a jóléti kiadásoknál hadd reagáljak én is Rétvári miniszterhelyettes úr mellett azokra az észrevételekre, amelyek a jóléti kiadásokra, a társadalom szétszakadására irányultak. A jóléti kiadásokon belül azért szerintem abban konszenzus kell legy en közöttünk, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások csökkenését üdvözölnünk kell. Mindenféle statisztikákban ezt látjuk, hiszen jóval nagyobb a foglalkoztatottak száma. Korózs képviselő úr, ha általában nézzük a jóléti kiadásokat, és mondjuk, besz élünk a nyugdíjakról, akkor azt is el kell mondani, ahogy arra képviselő úr utalt, hogy a kötelező infláció szerinti növekedés az infláció alacsony szintje miatt - volt két olyan év is, amikor negatív tartományban volt az infláció - a nyugdíjaknál érdemi r eáljövedelemnövekedést eredményezett. Csak ezen az ágon 10 százalék fölötti volt a nyugdíjak reálértékének a növekedése. A ’17es zárszámadásból azt is látjuk, hogy nyugdíjprémium is kifizetésre került, ami nincs benne ebben a 10 százalékos számban, és Er zsébetutalvány is kifizetésre került, ami nincs benne ebben az számban. Ha megnézzük a 2010 előtt számokat - nem én mondom, nemzetközi statisztikák , fölidézhetünk olyan éveket, amikor a nyugdíjak reálértéke csökkent. (Korózs Lajos: A válság évében.) Még egy dolgot a jóléti kiadásoknál hadd említsek meg! Elhangzott - talán Molnár Gyula képviselő úr mondta , hogy ez a gazdaságpolitika, ami a 2017es zárszámadásból látszik, a felül lévőket jobb helyzetbe juttatta, az alul lévőket pedig negatívabb helyzetbe ; a gyerekszegénység is elhangzott. Megmondom őszintén, hogy pont azért nem értem ezeket az észrevételeket, mert a 2017es zárszámadás azt mutatja, hogy a legalsóbb jövedelmi kategóriákban valósult meg egy igen jelentős reáljövedelemnövekedés. Emlékezhetü nk, hogy a hatéves bérmegállapodás 15 százalékos minimálbéremelésről, 25 százalékos garantáltbérminimumemelésről szólt. Nézzük meg, hogy mondjuk, azok a családok, ahol a szülők keveset keresnek, a jövedelmi helyzetüket illetően hogyan néztek ki 2017ben, milyen változások voltak. Hadd mondjam el - és megint nemcsak a ’17es évet nézve, hanem általában a kormányzati gazdaságpolitikát nézve , hogy egy kétgyermekes, minimálbéres személynek a nettó reálkeresete 79,5 százalékkal növekedett és növekszik 2010 é s ’18 között, majdnem 80 százalékkal. Képviselő úr, elnézést, de 2002 és 2010 között ez mínusz 8,7 százalék volt. Elmondhatnám a többi kategóriát is, ugyanez a helyzet: pont azoknak a jövedelme növekedett jelentősen, akik minimálbéren vannak. Képviselő úr azt is mondta, hogy a családi kedvezmény csak a nagyobb jövedelmű családok részére érhető el. Akkor el szeretném tényszerűen mondani, hogy ha egy családban a jövedelem nem
