Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (független):
1031 elköltött magyar adóforintokból még jutott 30 milliárd forint a Bethlen Gábor Alapra, amelyről folyamatában is kiderült már, hogy nem transzparens a működése, és a kormány sajnos nem tudta ellátni azt a feladatát, hogy legalább a felmerült aggályokra választ adjon. Harmadik pontként szeretnék a bevándorlásra fordított összegekről beszélni, ugyanis a 2017es tervek szerint mindössze 100 millió forintot szerettek volna elkölteni a bevándorlás kezelésére, ezzel ellentétesen azonban azt találju k, hogy 155,1 milliárd forintot sikerült erre kiadni, történt mindez úgy, hogy két évvel korábban, tehát 2015ben 391 ezer ember próbált meg átjönni a magyar határon, vagy jutott is át, ehhez képest azonban eltörpült az az összeg, amit 2017ben elköltöttün k a bevándorlásra. Tavaly ezzel ellentétesen mindössze 1045 ember próbált meg bejutni a már lezárt határon, ez azt jelenti, hogy a bevándorlók létszáma 99,7 százalékkal csökkent, ugyanakkor önök megkétésfélszerezték a korábbi, bevándorlás kezelésére szánt költségvetési keretösszeget, ami egész egyszerűen kívülről szemlélve indokolhatatlan vagy legalábbis nehezen indokolható. (12.00) Nézek az államtitkár úrra, és megköszönöm, hogyha tételesen felsorolja azt, hogy mire ment el ez a nagyon nagy költségvetés i keretösszeg az előző költségvetési évben. Negyedik témaként említeném, hogy az Európai Bizottság 2017ben ellenőrizte a Miniszterelnökségen működő közbeszerzési felügyeleti főosztály működését. Itt 29 közbeszerzési eljárást vizsgáltak, és ebből a 29ből 25ben súlyos hiányosságokat állapítottak meg; olyan hiányosságokat, amelyek közül hat rendszerszintű, és amennyiben ezeket nem képes a magyar kormány megfelelően korrigálni, illetve megfelelő választ adni a Bizottság felvetésére, úgy akár 10 százalékos át alánymegvonást is kiszabhatnak az országra. Ez 450 milliárd forintos kárt okozhat a magyar társadalomnak, amennyiben a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk. Ez több mint a GDP 1 százaléka. Én azt gondolom, hogy érdemes volna ezeket komolyan venni, hiszen ezek a problémák már tavaly is jól láthatóak voltak, és nagyon úgy tűnik, hogy a Miniszterelnökségen nem tudják komolyan venni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek akár az EUs támogatások megvonásával is járhatnak. Utolsó témaként pedig szeretném megké rdezni az államtitkár urat, hogy a kormány miért nem fogadja meg azt az EUs ajánlást, amely a GDP 1 százalékát kitevő strukturális kiigazítást javasol. Mondom az indoklást. 2016ban még a GDP 1,8 százalékának megfelelő volt a strukturális hiány, ez 2017r e 3,1 százalékot tett ki, ami jelentősen meghaladja a középtávú célkitűzést. Ez egészen pontosan 1,6 százalékponttal több, vagyis gyakorlatilag az előirányzott célnak több mint a duplája. Az volna a kérdésem, hogy egyfelől miért csúszott el a 2017es év st rukturális hiánya ennyire, miért nem gondolták azt, hogy a gazdasági növekedés, ami egyébként a tervekhez vagy a becslésekhez képest jobban alakult… - és miért nem próbálták ebből az összegből korrigálni, hogyha azt mondják önök, hogy ez egy sikeres költsé gvetés volt. És volna egy rendszerszintű kérdésem az államtitkár úrhoz, hogy alapvetően azért én azt gondolom, hogy az uniós tagság mind egy fiskális, mind pedig egy monetáris politikai értelemben vett közösséghez tartozást is jelent. Ezek az ajánlások, il letve az Unióval való szoros együttműködés, akár gazdaságstratégiai tervezést, akár költségvetési tervezést tekintve nagyon fontos, hogy együttműködjünk a nyugateurópai társainkkal, és az volna a kérdésem, hogy miután ezek jelentősen tudnák a társadalomfe jlődést, a gazdasági növekedést és a versenyképességet is javítani, miért nem tudjuk ezeket megfogadni. Mert értem én azt, hogy a magyar kormánynak sok tekintetben vitája van a nyugateurópai társakkal, amikkel egyébként én nem szoktam egyetérteni, de alap vetően az, hogy egy fiskális politikai segítséget kíván nyújtani vagy egy olyan tanácsot szeretne adni egy tagországnak az Európai Unió, amivel mi magunk is léphetnénk előre, nem érthető, hogy ezeket miért nem tudjuk megfogadni. Záró gondolatként azt szere tném elmondani, hogy örvendetesek a mai számok arról, hogy a Világgazdasági Fórum legutóbbi felmérése alapján a 60. helyről a 48. helyre sikerült előrelépnünk, ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét is arra, hogy ez még mindig azt jelenti, hogy
