Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 18. hétfő - 9. szám - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek a magasházak építésének szabályozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
104 koncepciótlan, mert az itt élők, a közgyűlések nem akarnak beleszólni a saját városuk városképébe, hanem azért, tisztelt Há z, mert a Fideszkormányzat és a fideszes parlamenti többség úgy gondolja, hogy majd ő eldönti. Ő majd eldönti a Fővárosi Közgyűlés helyett meg Szeged város önkormányzata helyett, és bármelyik települést mondhatnám még. Egy épület, egy városrész vagy egy k özlekedési infrastruktúra lényege nem az, hogy ki tudja olcsón lenyúlni a telket, hogy ki kedves a kormányzatnak, melyik építész, láttunk ilyet a Nemzeti Színház kapcsán. Az sem érdekes, hogy kinek van a kormány nagyzási hóbortját kiszolgáló ötlete, a múze umi negyed és a Városliget problémájáról beszélek jelen pillanatban. Mint ahogy így született meg gyakorlatilag egy olyan teniszstadion ötlete, ami mellett elbújhat Wimbledon, a Margitszigetre, Budapest utolsó érintetlen vagy igazán értékes zöld területei egyikére. Mindeközben, miközben egy ilyen törvénytervezetet ilyen módosítóval, ilyen módosítással, ilyen célokkal és ilyen háttérrel a Ház elé mernek hozni, aközben világszerte vagy legalábbis Európa legtöbb részén az a fő cél, hogy fenntartható és okosvár osokat építsünk. Magyarországon ennek nyoma sincs, az ideömlő európai támogatások ellenére sem, mert a presztízsberuházások elviszik a támogatásokat. Azt gondolom, hogy nem a főváros, nem a kerületek és végképp nem a helyben élők döntenek a településfejles ztési, rendezési kérdésekben, pedig így volna helyes. (19.40) Nem itt kellene nekünk erről beszélni, hanem a Fővárosi Közgyűlésben, szakmabeliekkel, és nem parlamenti döntés kell ahhoz! Mit láttunk egyébként? Gondoljuk csak végig! Volt egy történeti átt ekintés, amiért külön köszönet Tuzson Bence államtitkár úrnak, de a történeti áttekintésből valóban kifelejtette Garancsi Istvánt, pedig azt gondolom, hogy a magasházak kapcsán Garancsi Istvánnak jelentős szerepe van a történeti áttekintésben. Mert mi is t örtént? Megálmodott egy városnegyedet, egy olyan városnegyedet, aminek előzetesen sem a közlekedési infrastruktúrája, sem a közszolgáltatási infrastruktúrája nem állt rendelkezésre - nem baj, majd azt utólag megcsinálja a város! És azt gondolom, hogy ugyan ez a Garancsi István, amikor a magasházak kapcsán láthatóan kialakult a vita, akkor elengedte ezt az ötletet, így jött képbe gyakorlatilag egy igen nagy magyar vállalat. Lássuk be őszintén, hogy az a fajta vita, amit Budapesten a budapestieknek kellett vol na lefolytatniuk, és amiről dönteni Budapesten a budapestieknek kellett volna, az nem történt meg. Láttuk a látványterveket. Egy unalmas, négyzetalapú oszlopról vagy hasábról beszéltünk, ez volt az első terv. A második terv pedig egy bakancs formájú épület volt, szintén 120 méter magasságra építve. És most azt látjuk, hogy azután, hogy itt tényleg többen felsóhajtottak, hogy végre, a kormányzat megérti a társadalom üzenetét, hogy nem akarunk magasházakat, mert nem biztonságosak, nem akarunk magasházakat, me rt nem illenek a város szövetébe. És akkor itt ülök, készülök egy vezérszónoki felszólalásra, ráadásul életem első vezérszónoki felszólalására, a pontos idő 19 óra 40 perc, és azzal kell szembenéznem, azzal kell szembesülnöm, hogy ma délután negyed ötkor ö nök benyújtottak, illetve személy szerint ön nyújtott be egy módosítót, hogy egyébként jójó, ne legyenek magasházak, de azért inkább kicsit mégis. Lehetne egy olyan kérése a parlamentnek, az ellenzéknek vagy akár nekem személyesen, hogy ha már a városrend ezési elképzeléseik nem a megfelelő helyen születnek, többek között nem a parlamentben és többek között nem a fővárosban a Városházán, akkor legalább az ezzel kapcsolatos törvények tárgyalását megelőző napig döntsék már el, hogy mit szeretnének ezzel a vár ossal! Ne haragudjon, azt gondolom, hogy ennek kapcsán kellene beszélnünk önkormányzati finanszírozásról; kellene beszélnünk arról, hogy milyen irányba kellene menni ennek a városnak, ennek az országnak, de ennek nyoma nincsen. Mert azt látjuk, amit pár év vel ezelőtt Finta Sándor mondott, aki a Kortárs Építészeti Központ vezetője volt ebben az időben, azt mondta: „Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert alapvetően nem létezik várostervezés Budapesten sem. A kutatásra épülő várostervezés helyett inkább egy spontá n városfejlődési folyamat van, amelyben nagyon erős szerepe
