Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK - STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
998 tudomást a devizahiteles családokat sújtó folyamatos kilakoltatásokról, nem érdekli önöket az, hogy sokszor egy váratlan betegség, egy munkahelynek az elvesztése vagy egy válás rövid időn belül egyaránt a hajléktalansághoz vezethet? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet a következő: aki beszélt már életében két mondatnál többet olyan emberrel, aki a szociális szfér ában, pláne olyannal, aki a hajléktalanellátásban tevékenykedik, az tudja jól, hogy erre a komplex problémára ilyen egyszerű megoldás nincs, nem létezik, mint ami ebből a tervezetből kiolvasható. Attól, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy önök ezzel a j avaslattal el akarják tüntetni az utcáról a hajléktalan embereket, attól még ez a társadalmunkat feszítő, létező probléma marad. Sok mindent lehet mondani az önök kormányzásáról, de azt semmiképp, hogy ész nélkül, a terep alapos körbekémlelését elmulasztva vezényelnék a törvényhozás munkáját. Mindig van valami alapos ok a háttérben, amely motiválja magukat, és ezzel alapvetően még semmi probléma nem lenne. A probléma ott kezdődik, amikor a nagy sandaságok közepette ezért az önös érdekért túl nagy áldozatot hozatnak meg másokkal. Ez az önzés vezette most önöket ismét tévútra. Merthogy az ebben a törvényjavaslatban foglaltak a mindennapok gyakorlatában betarthatatlanok. Nem kell ahhoz nagy szakértőnek lenni, elég hozzá a józan paraszti eszünk is, hogy lássuk, ha nem bebörtönzik a hajléktalan embereket, nincs olyan intézménytípus, ahol úgy lehetne korlátozni ezeknek az embereknek a szabad mozgását, mint ahogyan az erre utaló szándék kiolvasható az eddigi megnyilatkozásaikból. Azt szeretném megkérdezni önöktől, h ogy amikor ezt a törvényjavaslatot önök kifőzték, nem volt önök között egyetlen ember sem, aki beszélt volna egy szakmabelivel, vagy csak egyszerűen tiszta fejjel végiggondolta volna, hogy hogyan fog működni ez a dolog a gyakorlatban? Senki nem játszott el a gondolattal, hogy mi történik azt követően, hogy a deviáns viselkedést mutató, ápolatlan személyt a Blaha Lujza téri aluljáróban járőröző rendőrpáros egy megadott hajléktalanszállóra kíséri? Aztán majd leültetik ott az előtérben, odahívnak egy, a szálló n dolgozó szakembert, és azt fogják mondani, hogy a Süni mától itt lakik? (13.10) Mit fog csinálni önök szerint ezzel a bekísért illetővel a szociális dolgozó? Hogyan tartja bent az intézményben, akár egy pillanatra is az akarata ellenére? Bezárja? Hogyan , amikor hozzá sem érhet? Hová, amikor nincs erre helyiség az adott intézményben? Milyen jogosítványt, milyen eszközt, milyen forrást biztosítanak mindehhez a szociális szférának és az abban dolgozóknak? Erről is szólnia kell a fámának, hogy ez a tervezet elfogadható legyen. Csakhogy mindezeknek a nyomát sem látjuk. Tessék megérteni, tisztelt képviselőtársak, hogy a hajléktalanszálló nem börtön és nem zárt osztály. Ezek az intézmények nem abból a célból jöttek létre és nem azért működnek, hogy ott fogva tar tsanak embereket, hanem azért, hogy amennyire csak lehetséges, élhető és emberi körülményeket nyújtsanak mindazoknak, akiknek nincs fedél a fejük felett. Lehet, hogy most újdonságot fogok önöknek mondani, de ezeknek az intézményeknek házirendjük van. Aki o da bemegy, az vállalja ennek a házirendnek a betartását. Ha pedig ez nem sikerül, akkor megköszönik neki a látogatást az ott dolgozók, és kitessékelik ebből az intézményből. De mi lesz most, hogyha önök erre az intézményrendszerre, amit kivéreztettek, ráer őszakolnak most boldogboldogtalant? Mi lesz most, amikor kötelezővé teszik az intézmények számára a befogadást? Végiggondolták ezt önök? Viszik majd be a rendőrök a deviáns, komoly mentális zavarokkal küzdő embereket, akiknek eszük ágában sem lesz betarta ni ezeket a házirendeket, de elküldeni sem lehet majd őket. Ezek az intézmények pedig össze fognak roppanni ezek alatt az elvárások alatt. Ennek az lesz a következménye, hogy a szociális dolgozók, akik ki vannak szolgáltatva az önök kényének, megint el fog ják hagyni a pályát oly sokan, és feladják majd a reményt azok a fedél nélkül maradtak, akiknek ezek a szállók voltak az utolsó szalmaszálak, hogy valaha is kikászálódjanak a
