Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 29. péntek - 15. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK - BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő:
774 sikerült megérinteni felülről a maastrichti hiánycélt, 2000ben, akkor 3 százalék volt, egyébként minden más évben messze fölötte volt a magyar költségvetés hiánya a maastrichti kritériumoknak. (10.00) Ami még nagyon örvendetes, hogy ez a bér, ezek a bérek lényegesen több magyar emberhez jutnak el ma, mint 2010ben. 2010 óta, nyolc év alatt egy nagyon komoly, 15 éve fennálló kihívást sikerült leküzdenie a magyar gazdaságpolitikának, nevezetesen azt, hogy 2010ben azt tapasztaltuk, hogy arányaiban egymillióval kevesebb magyar dolgozott, mint amennyi cseh a cseh gazdaságban, és ez jól tükrözi a térséghez viszonyított lemaradásu nkat akkoriban. Azt tűztük ki magunk elé, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Most az Eurostat és a KSH statisztikái szerint legalább 750 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon regisztráltan, mint 2010ben, tehát úton vagyunk a cél eléré séhez, és ebből több mint 600 ezer munkahely az elsődleges munkaerőpiacon keletkezett. Nemcsak arról van tehát szó, hogy növekedett a reálbérek vásárlóértéke, hogy növekedtek a nettó bérek 36 százalékkal, hanem hogy nem 3 millió 700 ezer főhöz, hanem 4,5 m illió főhöz jutnak el a bérek, és 4,5 millió ember dolgozik ma Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Rövid szünet.) (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK : Jó napot kívánok! Köszönöm szépen a türelmüket. Folytatjuk munkánkat, méghozzá Balczó Zoltán képviselő úr, európai parlamenti képviselő felszólalását hallgathatjuk meg. Parancsoljon! BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő : Elnök úr, köszönöm a szót. A kö ltségvetésitörvényjavaslat alapadatai szerint az uniós fejlesztési költségvetés bevételi főösszege 1359 milliárd forint. Ez egy komoly összeg, és fontos, hogy számíthatunk rá, és hozzá kell tennem, hogy ez a magyarországi fejlesztések döntő forrását képez i, az állami beruházásokon belül kétharmados ennek a forrásnak az aránya. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság nem tud kitermelni saját megfelelő forrást fejlesztésekre. Én három területtel szeretnék foglalkozni ennek kapcsán. Az egyik az, hogy az Unió mennyiben szűkíti ennek az összegnek a felhasználását, a második ezzel összefüggésben a kormány gazdaságpolitikája, és végezetül a felhasználás - mondjuk így - hatékonyságáról szólnék. Az Európai Uniónak megvannak a maga úgynevezett prioritásai - így használják, többes számban , amelyeket érvényesíteni akar. Lehet, hogy ez egybeesik fontos magyar nemzetgazdasági célokkal, de van, amikor attól eltér, és az Uniónak megvan a maga kényszerítő eszköze, azt úgy hívják, hogy európai szemeszter. Tudjuk, a rról van szó, hogy az Európai Unió egy féléves folyamaton keresztül fogadja el majd’ minden tagországnak a konvergenciaprogramját, nemzeti reformprogramját, amely egyrészt alkalmazkodik az előre meghatározott fő irányokhoz, sőt jönnek az országspecifikus a jánlások. Van, amikor nagyon pozitív dolgokat kíván érvényesíteni, például a körforgásos gazdaságot, csak éppen meghatározza, hogy a magyar települési önkormányzatok a települési szilárd hulladéknak hány százalékát hasznosítsák újra 2030ra. Forrást nem ad hozzá, mit tesz? Beleteszi kötelezően: európai szemeszter. Akkor fogadom el a reformtervet, ha ez benne van.De hogy továbbmenjek, most a legújabban a következő szerepel: hosszú távú feladatként a migránsok integrálása, tehát azt írja elő, hogy az egyes ta gországok költségvetésében erre kötelezően komoly összeg szerepeljen. Én bízom benne, hogy a kormány kitart a mellett a migránspolitika mellett, amelyben a Jobbik is támogatja, de attól a forrástól így el fog esni. A kormány gazdaságkritikája alatt mit ért ek? Én egy olyan kritikát fogalmazok meg most, amelyik nem csupán erre a kormányra vonatkozik, és idézhetném a jobbikos gazdaságpolitikusokat is, de most Róna Pétertől idézek: „A tőkemunka közötti nemzeti jövedelemfelosztás az elmúlt 20
