Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
678 „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című koncepciót - itt tárgyaltuk meg b izottsági ülésen, amely, még egyszer mondom, a magyar közoktatást, ráadásul szakképzést a felsőoktatás megerősítésén keresztül kívánta elérni - egyszerűen feladták. Ennek ugyanis anyagi megerősítése ebben a költségvetésben nincs. (A jegyzői székben Szilágy i Györgyöt Tordai Bence váltja fel.) Kérem, lássák vagy lássuk együtt, hogy ez a társadalom mélyebb szöveteiben milyen változásokat hozott. 19952011 között a magyar közoktatás szerkezete nagyjából egy sztenderd állapotot mutatott. 90 százalékban önkormán yzati fenntartásban voltak az iskoláink, 7 százalékban egyházi fenntartású, 2 százalékban egyesületi, alapítványi, 1 százalékban pedig magániskolák. 20112016 között a 7 százaléknyi egyházi fenntartású iskola mennyisége vagy aránya 13,5 százalékra növekede tt, és mielőtt még bárki azt gondolná, hogy én ezt kárhoztatom, nagyon téved, tudniillik nem azért adták volt önkormányzatok az iskoláikat egyházi fenntartásba, mert úgy gondolták, hogy ez feltétlenül jobb színvonalat jelent - volt, ahol igen, volt, ahol n em , hanem egész egyszerűen nem akarták állami fenntartásba adni. (14.10) Mindazt, amit létrehoztak Klebelsberg Intézményfenntartó Központ címén, most Klebelsberg Központ néven fut, az a szakmán belül helyi szinten a polgármestertől kezdődően az iskolai gazgatóig az esetek döntő többségében először szitokszó volt, aztán féltek tőle, azután meg menekültek. És hogy nehogy félreértsék, hogy a társadalomnak csak egy meghatározott, nehezen formálható közegéről beszélek, egy kisebb arányt is szeretnék fölhozni példaként, a legvagyonosabb rétegét az országnak, akik egyébként magániskolákat hoztak létre és magániskolákban taníttatták gyermekeiket. Na, ennek az aránya másfélszeresére nőtt, magyarul többen vannak a legvagyonosabbak között, akik egyáltalán nem akarjá k a magyar közoktatás állami fenntartású, sőt egyházi fenntartású intézményébe járatni gyermekeiket. Arról pedig semmilyen kimutatás nincsen, hogy hányan vannak olyanok, akik gyermeküket nemcsak felsőoktatási intézménybe viszik külföldre, hanem már közokta tási intézménybe, elsősorban középfokú intézménybe is külföldre járatják gyermekeiket. De ha vannak, márpedig vannak önök között nyugatmagyarországi képviselők vagy olyan képviselők, akiknek gyökerei NyugatMagyarországon vannak, kérem, érdeklődjenek egyegy gimnáziumban azoktól, akik felvételit hajtanak végre, hogy hány olyan soproni, kőszegi, szombathelyi és környékbeli diák van, akik a hagyományos értelemben vett általános iskolát Magyarországon végzik, de a gimnáziumot vagy a középfokú közoktatási inté zményt már Ausztriában. És ennek, kérem, nem az az oka, hogy az osztrák közoktatás olyan nagyonnagyon magas színvonalú lenne - ez persze legyen a szomszédok problémája , hanem nem akarják a magyar közoktatásban hagyni tanulni és tanítani a gyermekeiket. Itt kell rátérnem a harmadik összetevőre, ami átvezet már az idegennyelvtudásra, amiben - mivel a probléma közös - érdemes lenne azért mégiscsak közösen gondolkodnunk a megoldáson. Kérem szépen, 92 ezer olyan magyar honfitársunk van, aki majdnem elvégezte a felsőoktatási intézményt, történetesen az összes vizsgáját lezárta, a szakdolgozatát megírta, megvédte, értelemszerűen abszolutóriuma van, csak diplomája nincsen, mert nyelvvizsga hiányában, még pontosabban elfogadott és bevégzett nyelvvizsga hiányában nem kapja meg a diplomáját. Ez magyar viszonylatban egy nagyobb városnyi állampolgár. Önök 2010ben a korábban, még egyszer mondom: két és fél kormányzat alatt kidolgozott, majd bevezetett ilyen intézkedéssort - azt nulladik évfolyamnak hívták, aminek az v olt a lényege, hogy a gimnáziumba menő gyerekek egy része idegen nyelvet meg informatikát tanult, mielőtt a szakismereteket elkezdte volna tanulni, és erre életéből egy tanévet rászánt, 2009ben végzett az első
