Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 26. kedd - 12. szám - A Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
336 szempontból értékelhetetlen munkáról kell e Házban vitatkoznunk, és egy ilyenfajta teljesen átgondolatlan jogszabályt terjeszt be a miniszterelnökhelyettes a Ház elé. Miért mondom azt, hogy átgondolatlan, és m iért mondom azt, hogy jogdogmatikai szempontból értékelhetetlen? Egyrészről azért, mert azért azt már megbeszéltük az elmúlt 30 évben, legalábbis az összes képviselő feltétlenül, aki az elmúlt 28 évben ebben a Házban volt, hogy amikor alapvető életviszonyo kat szabályozunk, amikor valamifajta, mindenki számára normatív viselkedést tartalmazó jogszabályt alkotunk, akkor azt igyekeznünk kell a legmagasabb szintű jogszabályban tenni. Nem elégségesek csak a keretszabályok vagy a keretrendszerek, hanem a mindenki számára követendő viselkedést, eljárásrendeket, kötelezettségeket és jogokat is a legmagasabb szintű törvényi szabályban kell szabályozni. Ezzel a jogszabállyal, azzal, hogy kormányrendelet megalkotására hatalmazza fel a kormányt, olyan szabályok megalkot ására hatalmazza fel a kormányt, amelyeket ebben a jogszabályban kellett volna rögzíteni, visszatértünk a pártállami rendszer jogszabályalkotásához. Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyenfajta új intézmény alapvető szabályrendszerét, azokat a feltételeket, am elyekkel egyáltalán meg lehetne állapítani, hogy egy befektető nemzetbiztonsági szempontból kockázatose, olyan objektív feltételrendszereket kellett volna ebben a jogszabályban bevezetni, amelyekhez mindenki tud alkalmazkodni, és nem azt érjük el, hogy eg y miniszter valóban kényekedve szerint - nagyon aggódom, hogy a politikai vezetője iránymutatása szerint - dönthesse el, hogy Magyarországon ki az, aki befektetési szempontból biztonságos vagy sem. Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a frakciónk, a pártunk , hanem én magam is úgy gondolom, távol kell tartanunk az országtól minden olyan személyt, aki a nemzetünk biztonsága szempontjából ártalmas lehet. Ez egyszerűen nem kérdés. De az is igaz, hogy egy ilyen semmirevaló, szakmailag minősíthetetlen jogszabályte rvezettel és ennek gyakorlati megvalósításával ezt biztosan nem lehet elérni. Minden héten valamelyik államtitkár megsértődik azon, hogy minősítem negatívan a jogszabályokat vagy a tervezeteket, de azt kell mondjam, hogy egy ilyenfajta kidolgozatlan, átgon dolatlan és korábban semmifajta indokolt egyeztetésen abszolút át nem ment jogszabálytervezetről nem is lehet másként beszélni. Óráról órára hallom valamelyik előterjesztőtől, államtitkártól, minisztertől, hogy üdvözli azt, amikor valamely javaslatot megel őzte hétpárti egyeztetés, és mintegy ilyen, hogy úgy mondjam, örömittasan konstatálja, hogy ebben vagy ebben a kérdésben a hét párt egyeztetett, egyetértésre jutott, és úgy kerültek a Házba jogszabályjavaslatok. A kérdésem: egy, a nemzetünk biztonsága szem pontjából ilyen fontos javaslatot miért nem előzte meg hétpárti egyeztetés? Ugyanis ha ez megtörtént volna, akkor nagy valószínűséggel nem ilyen általánosan kritizálható jogszabálytervezet jutott volna be ebbe a Házba. Hát, ha valami, akkor ez ezt igényelt e volna! De menjünk egy picit vissza a történelem kerekével a múltba! 1972 óta - a szocialista rendszer alatt - már engedélyezett volt külföldi befektetés. Akkor a pénzügyminiszter volt a gazdája ezeknek az ügyeknek. Kényszerű helyzetben volt az országunk, mert ha tetszik, ha nem, tőkehiányban szenvedett, és a nyugati technológiák behozatala létfeltétele volt annak, hogy egyáltalán az ország gazdasági versenyképessége fennmaradhasson vagy legalább fejlődhessen. Ezekben a szabályokban erős korlátok voltak, é s az 1985ös tanulmányban, amely feldolgozta az az előtti 13 évet, egyértelműen azt mondták ki az arra rendelt szakemberek, hogy ez a fajta korlátozás gátja annak, ami az akkori jogszabály és az akkori bevezetett új rendszer célja volt. Ezért mi történt? U gyan 1977ben már enyhítettek a szabályokon, enyhítettek az engedélyezés folyamatán, de láss csodát, 1988ig mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket mindez. Miért is nem váltotta be? Azért nem, mert bizonyosfajta kötöttségek, adminisztratív kötöttségek a tőke szabad áramlását elnehezítik, hiszen amíg a világban számtalan hely van, ahova tőke befektethet ennél sokkal liberálisabb módon, addig oda fog menni, addig azt fogja csinálni.
