Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 20. péntek - 20. szám - A Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA.50768 számú Európai Bizottsági határozatt... - Napirend utáni felszólalások: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1419 egy demográfiai fordulatot hirdető kormányzat sajnálatos módon a legnagyobb nemzeti sorstragédiánk kérdéskörébe n nem tudott érdemi elmozdulást elérni. Különösen furcsa ez számomra akkor, amikor a kezembe került a Tiszatáj című újság 1970. májusi és júniusi kiadásának egy elemzése, ahol az akkori körülmények között Andorka Rudolf demográfus egy beható elemzést végze tt a születésszámok csökkenésének okáról, arról, hogy mi állhat a jelenség hátterében. 1968ban keltezett panaszában leírja a következőket. Kisebb fanyalgása abból a korból, hogy a népességnek csak a 94 százaléka élt családban, és már 6 százalék egyedüláll ó volt, és a családosok közül már 31 százalék gyermektelen volt, 37 százalék volt az egygyermekesek aránya, 22 százalék a kétgyermekeseké, és folytatja a sort. Olyan lényegi momentumokat világított meg a szerző, amelyekre ha nem is irigykedhetnénk ma, de e gy lényegesen idealizáltabb állapotot képzelnek el, mint ami most nekünk megadatott, és ebből a katasztrofális helyzetből kellene elmozdulnunk. Látnunk kell, hogy bár 1970 környékén már kongatták a vészharangot, a helyzet azóta drámai módon romlott, és ha csak kimegy az egyszeri képviselő ide a folyosóra és fölveszi az Országgyűlés Hivatala által elérhetővé tett és egyébként kiválóan összeállított sajtószemlét a gyermekvállalás témájában - a mai napon is föl lehetett ebből venni egy példányt, kiváló szakmai munka egyébként, elismerésem innen is , azt kell mondjam, hogy az összegyűjtés 1. oldalán sorakoznak azok a kísérleti intézkedések, amelyek jellemző módon a 2000es évek óta foganatosításra kerültek annak érdekében, hogy a népesedési katasztrófa elhárulj on, de a makacs számsorok szembejönnek, miszerint a kedvezménytömeg ellenére az előző évben megint csak csökkent az élve születések száma sajnálatos módon, és nem sikerült a vágyott elmozdulást elérni. Itt sorolják, hogy a házasság védelme, ennek támogatás a foganatosításra kerül, a magzat védelmét a fogantatástól kezdve igyekeznek biztosítani, tehát számos nagyon fontos, elvi alapvetés lefektetésre került, amelyeket én csak támogatni tudok. Az is látható, hogy a tankönyvkedvezményekről, az étkezésidíjkedve zményekről itt a Ház számtalan vitát folytatott, hogy adott esetben a tankönyvek tekintetében egy ingyenes használatra vonatkozó, de mégiscsak könyvtári rendszer mennyire tekinthető a családtámogatás mély formájának, de én alapvetően támogatom a kormány ös szes olyan családtámogatási intézkedését, amelynek demográfiai kivetülése pozitív. Ugyanakkor a felsorolás közben itt látható az állami lakhatási támogatások mint egyfajta vívmány az utolsó két kormány alatt. Itt jellemző módon a családok otthonteremtési k edvezményére, a CSOKra gondolnak, amely saját tulajdonú ingatlannál, bizonyos jövedelmi szint fölött képes hatni. De azt is el kell mondjam, hogy az átlag és tipikus magyar élethelyzet tekintetében nem képes semmiféle demográfiai hatást kiváltani a kormán yzat úgynevezett lakhatási támogatási rendszere, hiszen nem képes felszámolni a lakhatási szegénységet, nélkülözi a bérlakásprogramot, ami nagyonnagyon sok magyar fiatal számára az életkezdés egyetlen lehetősége lenne; alternatívája a kivándorlás, ami vis zont katasztrofális hatással jár. Viszont ezen költségvetési tervezetben a kafetériarendszer átalakítása során ez a mostani kormányzat a lakhatási támogatások megnyirbálásával, csak azért, hogy a SZÉPkártyára, az egyetlenféle kedvezménytömegre odacsoport osított pénzösszeg növekedhessen, végül is megint csak lakhatási káoszt és visszaesést okoz, a magyar fiatalokat pedig nehezebb helyzetbe hozza. Az is látható, hogy számtalan intézkedést kellene nekünk itt közmegegyezéssel foganatosítani, hogy ez a nemzeti sorstragédia adott esetben 20 vagy 30 éven belül elérje a nullszintet, tehát hogy a fogyatkozás állapotából legalább csak a megmaradás szintjére jussunk, de amíg ilyen kis részletkérdésekben nem tud ez a parlament megegyezni, addig, úgy gondolom, hogy min dannyian szégyellhetjük magunkat. A Jobbik frakciója igyekszik minden jobbító módosító javaslatot letenni az asztalra, kész programunk van ezen a területen, de amíg nemzeti minimumot nem sikerül a családtámogatások, a
