Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1062 ELNÖK: Köszönöm szépen, képvise lő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat egy technikai p ont, amely támogatható, tehát ezzel nincsen probléma, de, államtitkár úr, amikor én ezt elolvastam és átgondoltam, hogy ez egy apró, támogatható technikai, jogértelmezési pont, akkor egy kicsit úgy tűnt nekem, mintha csak ez lenne a probléma a bírósági tör vényekkel, és hogy egyébként minden rendben lenne az igazságszolgáltatás háza táján. Ez nyilvánvalóan nincs így, és azt kell mondjam, hogy szeretnék egy olyan országban élni, ahol minden vitát lefolytattunk, minden problémát megoldottunk, az ellenzék részé ről nem merül már fel több módosítandó javaslat, hanem csak egykét technikai, a kinevezési gyakorlat, illetve a kirendelt, éppen tényleges bírói tevékenységet el nem látó bíráknak, ha lejár, megszűnik ez a jogviszonya, akkor hogy lehet őket visszahelyezni a pozíciójukba. Ez lenne a normális állapot. (18.00) Az előttem szóló fideszes képviselőtársaim, talán Bajkai képviselőtársam indult jó messziről ilyen görög példákkal. Nem is értettem egyébként, hogy ehhez a technikai javaslathoz ez hogyan társult, hog yan függött össze vele. De engedjék meg, hogy én arról beszéljek néhány gondolatot, amit mindenképpen módosítani kellene, vagy a kormánynak valamilyen módon elő kellett volna állni a megoldási javaslattal, mert bizony ma a bírói függetlenség, az igazságszo lgáltatás függetlensége nap mint nap csorbát szenved, és ezt a csorbát a kormányzatnak, akár a parlamentnek a jogalkotó tevékenysége nélkül nem lehet kiküszöbölni. Sajnos, most már ott tartunk, hogy azt kell gondolnom, illetve meggyőződésem, hogy egy kicsi t erősebben fogalmazzak, hogy ez egy olyan tudatos jogalkotási munka része volt, hogy ezeket a kiskapukat meghagyták a mindenkori OBHelnök, jelen esetben Handó Tünde részére. Ma ott tartunk, hogy a bíróságok egyszemélyi vezetője, aki bár adminisztratív ve zető, igazgatási vezető, de sok esetben a legjelentősebben felelős azért, hogy a törvények sok esetben nem megfelelően kerülnek betartásra, betartatásra, és ez felveti azokat az aggályokat, hogy a bírói függetlenség bizony sérülhet. Egyébként ezt most már nem csak mi mondjuk, mert amikor az ezt megalapozó törvényeket 2011ben elfogadta az Országgyűlés, felmerült, hogy ezeket a kiskapukat visszaélésre lehet majd használni. Természetesen akkor ezt a FideszKDNPtöbbség tagadta. De ahogy lenni szokott, amely k iskapuk kinyitásra kerülnek, azon át is mennek, sőt nemcsak hogy a kiskapukon mennek át, hanem azt kifeszítve elefántként a kiskaput egy jó nagy kapuvá terebélyesítik, és tulajdonképpen a falat is áttörik ezen támadóponton keresztül. Mire is gondolok? Némi leg ugyan módosítva lettek azok a törvények, amelyek a bírósági vezetők, illetve a bírák kinevezésére vonatkoznak, de jelen pillanatban van egy olyan helyzet, hogy az OBHelnöknek, Handó Tündének nincs főnöke, gyakorlatilag bármit megtehet, gyakorlatilag a törvényektől önhatalmúlag eltérhet, és nincs senki, aki ez ellen szót emelne, vagy lehet, hogy szót emel, de hatása egy nagy kerek nulla. Hallhattuk a kormányzat részéről, hogy az Országos Bírói Tanács az a szerv, amely erre jogosult, hogy ellenőrizze Han dó Tündét. Nos, ez csak addig volt így, vagy a kormányzati szólamokat csak addig hallhattuk így, ameddig az Országos Bírói Tanács határozatában ki nem mondta, hogy Handó Tünde kinevezési gyakorlata nem felel meg a magyar jogszabályoknak. Illetőleg emlékezh etünk arra is, hogy az Alkotmánybíróság az integritási szabályzattal kapcsolatosan bizonyos pontokat megsemmisített, Handó Tünde szabályzatáról beszélünk, amely egy szabályzatban olyan korlátozásokat vezetett volna be egyrészt a bírák magánéleti tevékenysé gére és a hivatali viselkedésére vonatkozólag, amely alkotmányos követelményeknek nem felelt meg.
