Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - KOCSIS MÁTÉ (Fidesz):
63 Ezzel szemben mi az Alaptörvénybe is a szabadság és a felelősség k ifejezést iktattuk és nem azért, mert így gondoltuk, hanem azért, mert a nemzeti konzultációban az emberek elsöprő többsége, több mint 90 százaléka azt mondta, hogy nem egy régi liberális alaptörvényt szeretne, amely csak jogokról beszél, hanem egy konzerv atívabb, kereszténydemokrata alaptörvényt, amely jogok és kötelességek egyensúlyáról beszél, ezért szól a szabadságról és felelősségről is az Alaptörvényünk. Éppen ezért mi nem potenciális jogsértőt látunk a többi emberben, hanem egy közösségnek a részét. A liberálisok és a balliberálisok csak az állami újraelosztásban hisznek, ez látható a különböző nemzetközi kimutatásokban is, míg mi az emberek aktivizálásában hiszünk. Ez pedig látható az eredményeinkből is, hiszen jóval több ember, most már 750 ezerrel több ember dolgozik, és így sikerült a szegénység ellen is fellépnünk, nemcsak az újraelosztás eszközeivel, hanem az aktivizálás kereszténydemokrata eszközeivel is. A nyílt társadalom követői úgy tekintenek a nemzeti kultúrára, mint egy fogyasztási cikkre, mint egy lecserélhető termékre. (14.20) Mi pedig, kereszténydemokraták, úgy gondolkodunk róla, hogy a közösségi társadalomban igenis a kultúra egy lelki gyökér, egy olyan összekötő kapocs, amelyben felnövünk, amely meghatározza az életünket, amely olyan ná tesz minket, amilyenek vagyunk. Enélkül, ha ez elvész, akkor mi magunk vesznénk el. Ezért fontos nekünk az anyanyelv, a szülőföld és a nemzeti kultúra. A nyílt társadalom követői, a liberálisok tagadják a közös erkölcsiséget, nem hisznek abban, hogy leh et egy közös erkölcsi mérce, mindenki csak önmagát ítélheti meg szerintük. Szerintünk a közösségi társadalomban igenis vannak közösségi értékek. Éppen ezért mi nemcsak intézményekben hiszünk a demokráciában, hanem a közös erkölcsben is. A nyílt társadalom követői, a liberálisok és a baloldaliak úgy gondolják, hogy ha van egy társadalmi probléma, létrehoznak egy intézményt, és ezzel megoldják a problémát. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy a társadalom közös erkölcsével együtt kell állami eszközökkel ezeket a prob lémákat megoldani. Ők nem államférfiakban hisznek, hanem celebekben, akik megcsinálhatók, megmérhetők és lecserélhetők, fogyaszthatók, mint a fogyasztói társadalomban minden más. Mi a személyekben és a személyek erkölcsi tekintélyében is hiszünk. Szerintün k a férfi és a nő kiegészíti egymást, szerintük inkább egyik el akarja nyomni a másikat. Ők a rendezettségben diktatúrát látnak, mi a rendezettségben hierarchiát látunk, amely az emberek szabadságát biztosítani tudja. Őszerintük közösséget csak a fogyasztá s tud teremteni, de ez zsákutca, mert akinek nincs elég pénze, az a fogyasztásban is alulmarad ebben az esetben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Éppen ezért mi a kereszténydemokrata jövőképben hiszünk, mert a XXI. század egyik legnagyobb problémáját is, az emberek elmagányosodását és a nemzeti értékek tagadását a kereszténydemokrácia tudja kivédeni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Ház! A napirend előtti felszólalások sorában utolsóként Kocsis Má té frakcióvezető úr kap szót, a Fidesz részéről: „Aktuális ügyek.” címmel fogja elmondani a mondandóját. Parancsoljon! KOCSIS MÁTÉ (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó látni alapvetően, hogy olyan nemzetpolitika kapo tt többségi támogatást immár a harmadik országgyűlési választásokon, amely nem elsúlytalanítja ezt a szellemiséget, ezt a fogalmat, hanem erősíti. Egyébként azt is jó látni, hogy számos baloldali politikus egyre inkább magáénak érzi; kár, hogy ehhez nekünk kellett kormányoznunk, és amikor ők kormányoztak, nem volt ennyire fontos téma. De örüljünk annak, hogy ezen a napon a megemlékezések nem pusztán kormánypárti oldalúak, és reményünket fejezzük ki az irányban, hogy ez a nap lehetőséget ad arra is, hogy más fontos közös nemzeti ügyeinkben is minél nagyobb egyetértésre tudjunk jutni. A nemzeti összetartozás napja, illetve a trianoni békediktátum évfordulója, illetve az arra való emlékezés nemcsak emlékezés, hanem a napi munkában nekünk kötelezettség is, úgyho gy bár
