Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. május 10. csütörtök - 2.szám - Orbán Viktor miniszterelnök felszólalása - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
5 ennek a ciklusnak a végére elérjük, elérem a kormányzati és el lenzéki évek közötti egyensúlyt, és akkor még mindig csak döntetlenre állunk majd. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) (14.50) Tegyük rögtön világossá - ez most alkalmas hely és idő : sportemberek vagyunk, nem érjük be a döntetlennel. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Ház! Derűlátón, bizakodóan és tettre készen állok most önök előtt. Az elvégzett munka kellő önbizalmat adhat mindannyiunknak. Ha magunk mögé pillantunk, azt mondhatjuk: a hibajegyzékkel együtt is azt kívánjuk Magya rországnak, soha rosszabb nyolc éve ne legyen. Ezt a választópolgárok is így gondolhatják, ez húzódhat meg a prózai és matematikai tény mögött, hogy a FideszKDNP szövetségére többen szavaztak, mint az itt ülő összes többi pártra együttvéve. S ezzel a mozd ulattal, kedves barátaim, húzzunk is egy éles határvonalat! Húzzuk meg azt a választóvonalat, amelyet a magyar politika olyan ritkán talál meg, s mert nem találja, rendre átesik a ló egyik, majd másik oldalára, a lehangoló magyar pánpesszimizmusból a bugyu ta kincstári optimizmusba és vissza. Húzzunk hát éles választóvonalat az önbizalom és az önelégültség közé! Tegyük világossá, hogy a múltból nem lehet megélni, és idézzük ide István királyunk intelmét, hogy „semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”. És valljuk meg, hogy a sikerek mögött mindig ott rejtőzik a Jóisten kegyelme. Ezért nem szónoki fordulat, nemcsak hagyomány, de mély meggyőződésünk is, hogy soli Deo gloria, vagyis egyedül Istené a dicsőség. (Hossza n tartó taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! S ha így felkészítettük magunkat, és irányba állítottuk gondolatunkat, mondjuk ki bátran, hogy a következő négy évben nagy dolgokra fogunk vállalkozni. Tudjuk, hogy a vetemény es nem maradhat gyomlálatlanul, rendszeresen kapálni kell. Ezért a napi munkát üzemszerűen, a maga tempójában és rutinjával el is fogjuk végezni. De ennél azért jóval többre vágyunk. Igazi nagy fába, sőt fákba akarjuk vágni a fejszénket. Tudjuk azt is, hog y bizonyos nézőpontból egy veréb lehet jobb, mint egy túzok, de mi most igazi nagyvadakra akarunk menni. Tisztelt Ház! Amikor Magyarország jövőjéről beszélek, biztosat csak a következő négy évre mondhatok, hiszen felhatalmazásom is csak addig terjed. De ön ök azt is jól tudják, hogy sohasem négy évben gondolkodom. Az ellenzék gyakran kritizál is ezért. A kormánypárti barátaim is többször figyelmeztettek, legyek óvatos a nagy távlatokkal, mert aki nem néz a lába elé, könnyen orra bukik. Volt, hogy valóban így jártunk, van tehát ebben igazság is. Mégis meggyőződésem, hogy most van lehetőségünk nagy dolgokba belefogni. Régen álltak olyan jól a csillagok hazánk felett, mint éppen most. A magyar ügy ma nyert ügy. Minden együtt van, amit a nagy tervek megkövetelnek : van tapasztalat, és vannak komoly csatákban kipróbált bajtársak. Van bátorság, nemzetközi tekintély, emelkedő pályára állított ország, komoly tervek, tetterő és önbizalom. Magyarországba és a magyar polgárokba nem csak egyszerűen visszatért az életerő. A magyar történelemből, ha ritkán is, de jól ismert dolog történik most velünk: alkotóerők törnek felszínre. A magyarok már nemcsak abban hisznek, hogy ha jól végzik a dolgukat, a holnap nem lesz rosszabb a mánál - bár a világnak ebben a szegletében ez sem kevés , hanem abban is hisznek, hogy a holnap jobb lehet. Sőt, a választási eredmények azt mutatják, úgy vélik, nemcsak jobb lehet, hanem jobb is lesz. Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen, vagyis azt várják tőlün k, hogy nőjünk föl a feladathoz, és a kormányban legyen legalább annyi optimizmus, tettvágy és alkotóerő, mint a választópolgárokban. Bármerre járunk az országban, mindenhol a munka, az iparkodás, az építés jeleit látjuk: toronydaruk, építőmunkások, megműv elt földek. Mindenkinek van valami terve: épít, bővít, igazít és csinosít valamit. Úgy érzem, hogy most, amikor nagy célokat tűzünk ki magunk elé, egy húron pendülünk, azonos hullámhosszon vagyunk az emberekkel. Ez bátorít és feljogosít, hogy terveinket ne négy, hanem tízéves kitekintéssel készítsük el, sőt inkább tizenkét éves időtávban kell most gondolkodnunk. Ráadásul a felelős kormányzás is ezt követeli meg, hiszen az Európai Unió következő költségvetése, illetve annak végrehajtása valójában 2030ig ta rt majd.
