Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 5. kedd - 6. szám - Napirend utáni felszólalások: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
244 politikus okról, újságírókról, sportolókról, olyan keretek között történhessen meg csak, amihez az érintetteknek valamifajta jóváhagyása megszületik. Tehát azon túlmenően mindenfajta védelmet megérdemelnek. Összességében ennyit szerettem volna mondani, nyilván majd a viták további folytatásakor akár a bizottsági szinten vagy később itt, a parlament plenáris ülésén tovább tudjuk folytatni. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására cs ütörtökön 16 óráig van lehetőség. Ezzel mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Napirend utáni felszólalások: Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra elsőként jelentkezett VargaDamm Andrea képviselő asszony: „A szociális szférában dolgozók bérezésének és társadalmi helyzetének kérdése.” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képv iselőtársaim! Lesz ebben a négyéves ciklusban egypár mániám, az előző nap már a gyermekek érdekei és jogai, ma pedig a szociális ágazat elfogadhatatlanul alacsony bérezése és az abban dolgozók társadalmi életének rendkívül alacsony, kényszerű szintje. Ugye , meg kell kérdeznünk magunktól, hogy fontose nekünk a gyermekeink gondozása, mikor nem vagyunk velük. Fontose nekünk az önmagukról gondoskodni nem tudó családtagjaink gondozása, mikor nem tudunk helytállni? Fontose nekünk a szüleink, nagyszüleink sorsa , betegségük vagy önellátó képességük megszűnése után a velük való törődés? Hát, mindig ezekre a kérdésekre az a válasz, hogy természetesen igen. Azt is látjuk, hogy egy ország szociális rendszerének mindenképpen illeszkednie kell az adott nép társadalmi b erendezkedéséhez, a családok szerkezetéhez, a családok teljesítőképességének lehetőségeihez, és úgy látom, hogy Magyarországon ebben a szférában vagy ebben a kérdésben rendkívül szegényes az állam szervező és hozzájáruló tevékenysége. Természetesen az óriá si szerencse, és az emberiség talán még ezért tudja azt a szintet fenntartani, ahol vagyunk, hogy vannak mindig emberek, akiknek életcélja a szociális szférában való segítségnyújtás, ami tényleg örömre ad okot, de én úgy ítélem meg, hogy ezzel egyetlen ors zág, egyetlen kormányzat nem élhet vissza. Nem számíthatunk mindig arra, hogy ők önfeláldozók, áldozatkészek legyenek úgy, hogy anyagilag és társadalmilag nem becsüljük meg őket. Egyébiránt megjegyezem, az utóbbi években jelentősen csökkent a szociális szf érában dolgozni kívánó személyek száma, gyakorlatilag a működésképtelenség és a működés határán állnak, bármilyen intézményt is veszünk górcső alá. A költségvetési szférában 102 ezer fő dolgozik szociális munkásként vagy szociális dolgozóként, és a középfo kú végzettségűek átlagos bruttó bére 145 ezer forint, a főiskolai végzettségűeknek 170 ezer forint bruttó, a vezetőknek pedig 200 ezer forint bruttó. Ebből vontam egy átlag nettó fizetést, és miután tegnap Jakab Péter képviselőtársunk egy új mértéket, egy mércét vezetett be, ez pedig az, hogy Mészáros Lőrinc 18 másodperc alatt 90 ezer forintot keres, így megpróbáltam ehhez hozzáigazítani. Hogyha ez a mérce Magyarországon a kormánypártok tevékenysége eredményeként, ez a fajta mesés gazdagság, ez azt jelenti, hogy a szociális szférában dolgozóktól nem is várhatnának el 36 másodpercnél több havi munkát. Mert hiszen, ha prioritást élveznek az ilyen fajta gazdagodások, akkor a szociális szférában dolgozók is megkövetelhetnék maguknak akár ugyanezt a figyelmet. De egy másik adatot szeretnék mondani: aki már legalább 48 évet töltött ebben az ágazatban, és legalább egy felsőfokú iskolai végzettsége van, annak bruttó 374 ezer forint a fizetése, ami 262 ezer
