Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 5. kedd - 6. szám - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter
153 ugyanakkor megtisztelő feladat is, különösen akkor, ha maga az igazságügyi miniszter egyben olyan szakpolit ikus, aki egyetemi tanárként alkotmányjogot is oktat. A nemzeti alkotmányoknak egyszerre kell stabilitást hordozniuk, ugyanakkor képesnek kell lenniük arra is, hogy új kihívásokra is választ adjanak. Így volt ez akkor is, amikor még nem volt kartális alkot mányunk csak történeti alkotmányunk. Az egykori kiváló jogtudós több mint száz évvel ezelőtt, 1905ben erről így írt: „A magyar alkotmány a nemzet életéből fokozatosan fejlődött ki, gyökérszálai ezer évre nyúlnak vissza. A történet darabonként rakja az egy ik követ a másikra, az államépítés e nagy munkájában az alap mindig a régi marad. Alkotmányunk szembeötlően jellemző vonása, hogy benne a részletek simulnak az átalakuló korhoz, de az egészet fenntartó elvek nem változnak.” Azt gondolom, hogy Nagy Ernő pro fesszor úr szavai ma is érvényesnek tekinthetők, az eddigi alkotmánymódosítások nem változtatták meg Alaptörvényünk alapjellegét. Ma az Alaptörvény hetedik módosítását tárgyalja a tisztelt Ház. Az első három módosítás nem volt érdeminek tekinthető, alapvet ően az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel voltak összefüggésben. A negyedik és ötödik módosítás az Alkotmánybíróság határozatával, illetve az Európai Unió Bizottságával történő megállapodással voltak összefüggésben, ezen módosítások már érdemi változáso kat eredményeztek. A hatodik módosítás az Európában kialakult terrorveszéllyel összefüggésben kívánt védelmet nyújtani Magyarország polgárainak. Az Alaptörvény hetedik módosítása átható elvek és értékek állandósága mentén törekszik a globális világ egyes á ltalános és a magyar jogrendszer sajátos aktuális kihívásainak megválaszolására. A válaszadás módja az Alaptörvény szellemiségéhez igazodik, a Nemzeti Hitvallás szerint Alaptörvényünk élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Ezen célok mentén az alaptörvénymódosítási javaslat három szerkezeti egységre osztható. Engedjék meg, hogy részletesen bemutassam ezeket! Az Európai Unió napjainkban vitathatatlanul komoly kihívásokkal küzd, amelynek központi eleme az Unió és a tagállamok viszonya. Ez nem egyszerű kérdés, sokan sokféle módon gondolkodnak az Európai Unió jövőjéről. Az egyik oldalon azok állnak, akik az egyesült európai államok létrejötte érdekében minél több hatáskör európai uniós szintre emelését szorgalmazzák . Az ő számukra a nemzetállam fogalma meghaladottá vált, azt a XIX. század termékének tartják, és a XXI. században már az uniós együttműködés mélyítésének szándékával egy szorosabb szupranacionális világrendet tartanak korszerűnek és támogathatónak. E néze t hívei szívesen hivatkoznak az „ever closer union” megfogalmazásra, amely hivatkozási alapot ad az uniós hatáskörátruházás abszolutizálásának. A másik oldalon a nemzetállami szuverenitás védelmének igénye azonosítható. E nézet hívei fontosnak tartják a s zuverenitás és az alkotmányos önazonosság megőrzését, az európai építkezés alapjának a szubszidiaritást tekintik, és nem fogadják el az olyan hatáskörök európai uniós szintre való átemelését, amelyek az önálló államiság attribútumainak megsértésével járnak . E nézet hívei, így én is természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az uniós együttműködés alapja a tagállamok szuverenitásának korlátozása, az alkotmányos önkorlátozás. (10.20) Ez teszi lehetővé, hogy az állam területén, polgárai felett gyakorlandó f őhatalom bizonyos elemei vonatkozásában közös uniós akarat érvényesüljön. De ez nem áll ellentétben azzal, hogy van egy olyan alkotmányos magunk, amelynek védelmezése alkotmányos kötelezettségünk. Ha ugyanis az uniós jog és különösen az uniós intézmények d öntései egyoldalúan felülírhatnák az egyes államok alkotmányos önazonosságát, illetve alkotmányos berendezkedésének alapvető elemeit, azzal végső soron a tagállamok szuverén állami léte oldódna fel a közös európai jogrendben. Ez az elvi tétel gondolatiságá ban a német alkotmánybíróság ítéletére is visszavezethető, és a testület a lisszaboni szerződés kapcsán hozott döntésében bontotta ki részleteiben. Azóta az alkotmányos önazonosságra és a szuverenitás határaira történő hivatkozás különböző megfogalmazásokb an részét képezi a különböző alkotmánybíróságok, így a magyar Alkotmánybíróság esetjogának is.
