Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
127 irányított szervezet törvényes és hatékony működtetése, szakmai feladatainak minél jobb ellátása. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: H át, ezt nagyon köszönjük! (Derültség.) Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMP képviselője: „Mit üzen a Biológiai Sokféleség Világnapja?” címmel. Parancsoljon! SCHMUCK ERZSÉBET (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Május 22én volt a biológiai sokféleség világnapja, és ez a nap 2015 óta a civilek kezdeményezésére a magyar természet napja. Ez a világnap emlékeztet bennünket arra, hogy 1992ben született meg a biológiai sokféleség egyezmény, amely azt tűz te ki célul, hogy világszinten jelentős mértékben csökkenteni kell a biológiai sokféleség csökkentésének az ütemét. Bár az Európai Unió 2010re vállalta, hogy megállítja a biológiai sokféleség pusztulását Európában, de sajnos ezekből a célokból semmi sem l ett. A csökkenés nem állt meg és nem is mérséklődött. A helyzet komoly. Európa emlősfajainak, madárfajainak, lepkefajainak több mint 40 százalékát, az édesvízi halfajoknak pedig már több mint a felét a kihalás fenyegeti. És az is megdöbbentő, hogy olyan ál talánosan elterjedt fajok, mint például a növények beporzását végző méhek állománya a világ egyes területein oly mértékben lecsökkent, hogy ma már kézzel vagy drónok kikísérletezésével próbálják pótolni a beporzók tevékenységét, nagyjából tudjuk, hogy remé nytelenül. Hazánkban a biológiai sokféleségben a legjelentősebb veszteséget a természetes növénytakaró elpusztításával okoztuk. Az ökoszisztémaszolgáltatások 90 százalékát már feléltük, a természetes növénytakaró az ország területének 2 százalékára korlát ozódik. A csökkenés oka az ember terjeszkedése a bolygón. Az emberiség egyre nagyobb területet foglal el a természettől mezőgazdasági, ipari, közlekedési, turisztikai és települési célokra. A túlterjeszkedés az egyre növekvő erőforrásfelhasználásban is me gnyilvánul. Ugyanakkor a természetes növénytakaró felélése mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy az emberiség olyan vegyi anyagokkal terheli a környezetét, amelyek közvetlenül mérgezők, mint például a növényvédő szerek, vagy közvetve vezetnek az élővilág k árosodásához, mint például a legtöbb hulladék. Ez történik Magyarországon is. Meg kellene végre érteni, hogy a biológiai sokféleség megőrzése nem valami széplelkűség, hanem az emberi élet fennmaradásának a záloga. Ha az élőlények veszélyben vannak a Földön , akkor mi is veszélyeztetve vagyunk. A biológiai sokféleség jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemzetközi kutatások az ökoszisztéma világméretű értékét a világ éves gazdasági kitermelésének közel a felére becsülik. De tudatában kell annak is lenn ünk, hogy ha nem lenne ökoszisztémaszolgáltatás, akkor rövid időn belül halálra lennénk ítélve, mert elfogyna a levegőnk, mérgezettek lennének a vizeink, megszűnne az élet feltétele. Az éghajlat stabilizálása, a levegő összetételének megőrzése, a víz jó minősége, az erőforrások újratermelése, de még egyedi életünk is a biológiai sokféleség függvénye. Ennek ellenére mindennapi életünkben egyáltalán nem kap figyelmet ez a kérdés, és azt is be kell vallanunk, hogy nincs elegendő politikai akarat a biológiai sokféleség védelmére, mindig a rövid távú gazdasági érdekek a fontosabbak. Azt is tudnunk kell, hogy a biológiai sokféleség védelme a társadalom és a gazdaság egész rendszerén belül lehetséges csak, és nem tudható le egy elkülönített természetvédelmi szak politikával. Ráadásul idehaza még ezt a korlátozott hatáskörű intézményrendszert is rendesen megnyirbálták: nemzeti parkjaink, természeti értékeink az ökoturisztikának nevezett gazdasági tevékenység szolgájává szegődtek. A természet és környezet védelmét a ma már Agrárminisztériumra, korábban Földművelésügyi Minisztériumra bízta a politika, vagyis mondhatni, hogy a kecskére káposztát. Ugyan az agrárium
