Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár:
124 működnünk, és ezeket az ügyeket, a nemzetpolitika kérdését valóban közös nemzeti ügyként kell tekinteni. Éppen a mai nap bizonyították be a kormány fideszes államtitkárai, hogy ők egy percig sem tekintik ezt nemzeti ügynek, ezen a napon is képesek voltak az ellenzéket gyalázó pártpolitikai felszólalásokat tenni. (18.10) Azt gondolom, ez mindenképpen egy olyan cselekedet, amit szégyellniük kell a fideszes államtitkároknak. Ezen a napon meg kell emlékeznünk arról is, és nagyon örültem Ande r Balázs képviselő úr felszólalásának a tekintetben, hogy bizony a nemzetünket nagyon komoly kihívások és súlyos csapások érik, és ez leginkább abban a döbbenetes mértékű elvándorlásban követhető nyomon, ami már azt eredményezte, hogy tulajdonképpen egy ge nerációt elveszítettünk. Százezrek vándoroltak el kényszerűségből Magyarországról, fiatalok ezrei vándorolnak el havonta, és egyre több magyar gyermek születik külföldön. Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak a megállítása az egyik legfontosabb feladata m ind egy Országgyűlésnek, mind egy kormánynak, és történelmi távlatokban mind a kormány, mind az Országgyűlés teljesítményét a magyar nemzet annak alapján fogja megítélni, hogy mennyire hitelesen és mennyire sikeresen tudott szembenézni ezekkel a kérdésekke l, és milyen eredményeket tudott elérni e tekintetben. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Sándor államtitkár úr, a kormány nevében! FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kép viselő Úr! Azt azért szeretném megjegyezni elöljáróban, hogy minden egyes kormánypárti politikus június 4ét ugyanolyan nagyszerű napnak tartja, mint, azt hiszem, Magyarország minden állampolgára. Tehát amit ön itt most megjegyzést tett, azt inkább politik ai csatározásra értem, semmint hogy a belső valóságában ki mit ért azon, hogy június 4e a nemzeti összetartozás napja. A trianoni békediktátum aláírásának napján a magyar nemzetgyűlés elnöke, Rakovszky István, akinek az a felelősségteljes szerep jutott, h ogy 1920. június 4én, ezen a tragikus napon szóljon a Ház előtt, a következőket mondta. „Minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakad.” Amikor 2010ben a FideszKDNP előterjesztette a nemzeti összet artozás mellett tett tanúságtételről szóló törvényt, számos kritika ért bennünket, hogy Trianon gyászos évfordulóján ünnepet akarunk ülni. Távol álljon tőlünk, ahogy Juhász Gyula írja, „nem lehet feledni, nem, soha, / Amíg magyar lesz és emlékezet”, azokat az eseményeket, amelyek a történelmi Magyarország széteséséhez és nemzetünk szétszakítottságához vezettek. Ugyanakkor eljött az ideje annak, hogy ezen az évfordulón a szomorúság helyét a bizakodás váltsa fel. Most, 98 évvel később ugyanis bizonyítva látha tjuk Rakovszky István jövendölését, összefogásunkkal legyőztük a nemzetünket elválasztó határokat, sikerült még ebből a mérhetetlen igazságtalanságból is jót fakasztanunk, sikerült legyőznünk Trianon tragédiáját azzal, hogy nem volt ereje rajtunk. Közös er ővel sikerült a reménytelenséget reménnyé változtatnunk. Ez a bőséges jó, a külhoni magyarság hite és kitartása ma a legfontosabb erőforrása a nemzetünkért való küzdelemnek. Aki úgy érzi, elcsüggedt a közösségért vállalt feladatban, annak javaslom, hogy ke resse fel a gyimesi csángókat, a kárpátaljai szórványban élő magyarokat vagy éppen a Buenos Airesi magyar közösséget, és ott példát kaphatnak arról, mit is jelent nemzetünkért küzdelmet vállalni. 2010 óta a nemzeti összetartozás napján előttük tisztelgünk . Mindazok előtt, akik, miképpen a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény fogalmaz, áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt ú jra megerősödni, és képes volt túlélni az ezt követő újabb
