Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 4. hétfő - 5. szám - Napirend utáni felszólaló: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
115 A napirend utáni felszólalások közül elsőként Ander Balázs képviselő úr következhet, aki „Trianon margójára, avagy miért mond le a Kormány a csonkaMagyarország több ezer négyzetkilométernyi területéről?” címmel mondja el a felszólalását. Parancsoljon! ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 98 évvel ezelőtti, velejéig aljas nemzetgyilkossági kísérlet kapcsán nagyon sok dolog elhangzott már ma itt e Ház falai között. Szó volt arról a történelmipolitikai helyzetről, ami a világháborús vereséget okozta; szó volt egyébként arról a belső árulásról is, ami Károlyi Mihálynak, ennek a tényleg a feladatára maximálisan alkalmatlan és a magyar történelemben talán a legnagyobb károkat okozó szem élynek a nevéhez fűzhető; de szó volt arról is, hogy a magyar politikai elit milyen vak volt, mennyire homokba dugta a fejét, mennyire nem volt tisztában bizonyos dolgokkal, vagy mennyire nem akart bizonyos dolgokkal szembesülni. Ezeket a dolgokat most is elő kell venni, mert ha siratjuk az ezeréves történelmi NagyMagyarországot, akkor azt kell hogy mondjam, komor fellegek gyülekeznek országunk jövője fölött is. Az Európai Unió régiói közül, a 263 régió közül a legszegényebb húszban a hét hazai régió közül ott található négy, köztük egyébként szűkebb pátriám, az aprófalvas DélDunántúl is, amely vásárlóerőparitáson számítva körülbelül az uniós átlagnak a 44 százalékát éri el, tehát valóban ott vagyunk a béka hátsója alatt. (17.30) Európa szegényházává vá lt Magyarország az elmúlt évtizedekben, ráadásul ezen belül Magyarország hátsó udvarának nyugodtan minősíthetjük azt a három déldunántúli megyét, amelynek a magyar hangja szeretnék a továbbiakban is lenni itt e Ház falai között. Vane egyébként kiút ebből a rettenetes helyzetből, amit ott mindennap megtapasztalnak magyarok százezrei, vane felzárkózás? Azt kell mondjuk, hogy nincsen konvergencia, illetve ha van, akkor az a konvergencia a Balkán felé valósul meg, csúszunk lefelé, és egyre reménytelenebb az ott élők, az ott lévő települések helyzete. Nem olyan régen jelent meg a Debreceni Egyetem kutatása, amelyik egy nagyon kényes, nagyon szenzitív témát érintett, és nekünk is be kell látni, hogy erről a kérdésről beszélni kell, de konstruktív módon kell bes zélni, ez nem más, mint a cigányság népességrobbanása. Az elmúlt két és fél évtized alatt a cigányság mintegy megkétszerezte, két és félszerezte a lélekszámát Magyarországon, és most már majdnem egymillióan tartoznak a roma etnikumhoz Magyarországon. Ha az integráció így halad tovább, mint ahogy egyébként ezt megtapasztalhattuk az elmúlt években, akkor azt kell hogy mondjam, valóságos gettórégiók fognak kialakulni Magyarországon: az északkeletmagyarországi, aztán az úgynevezett belső periféria, és bizonyb izony a DélDunántúl is egy ilyen gettórégióvá válik, egyfajta etnikai zárvánnyá, ha úgy tetszik. Ezek a területek, amelyekről itt szó van, csúsznak lefelé, és nem véletlen az, hogy a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, illetve a Magyar Faluszöv etség előállt azzal a tervvel, amely rímel a kormány által meghirdetett „Modern falu” programra, 500 milliárd forintot igényelnének éves szinten a magyar vidék felemelésére, felvirágoztatására, megmentésére. Támogatjuk ezt a javaslatot. Igenis, hogy életet kell teremteni a magyar vidéken, igenis, hogy a megtartóerőt fokozni kell, igenis, hogy véget kell vetni annak a nagyon jól látható etnikai átalakulásnak, gyorsuló etnikai átalakulásnak, amit az ott élő emberek is megtapasztalnak, mert ha ez a folyamat a végére ér, illetve eljut egy olyan ponthoz, ahonnét már nem lehet visszafordítani, akkor kulturális, gazdasági és társadalmi katasztrófa vár ezekre az etnikai zárvánnyá váló területekre. Mi azt mondjuk, hogy igen, oda kell figyelni a magyar vidékre, viszon t ez nem történhet meg olyan módon, ahogy eddig a kormány részéről ezt megtapasztaltuk. A vidéknek kell ezeket a pénzeket juttatni, nem pedig a cimboráknak, nem azokat kell gazdagítani, akik ebből hasznot húztak, nem azt a luxusparazita bagázst, amelyik he likopterezésre és hasonló dolgokra herdálja el azokat a
