Országgyűlési Napló - 2018. Az Országgyűlés alakuló ülése
2018. május 8. kedd - 1. szám - Dr. Áder János köztársasági elnök javaslata a miniszterelnök személyére
18 ismertük ezeket a fogalmakat. Ma pedig az a kérdés, hogy ebben a versenyben a győztesek vagy a vesztesek oldalára kerülünk. Magyarországon ma már a munkavállalók több mint 15 százaléka dolgozik a digitális gazdaságban. Gyermekeink olyan világban nőnek fel, ahol a mai okostelefonok százezerszer gyorsabban továbbítanak adatokat, mint ahogy az Apollo11 kommunikált a földi irányító központtal 1969ben. Most csupán két kérdést ajánlok az ön ök figyelmébe. Az első: ne feledkezzünk meg arról, hogy gyermekeinket nemcsak arra kell megtanítani, miképp fordíthatják javukra az újabb és újabb technológiai lehetőségeket, hanem arra is, hogy miképp védhetik meg magukat a digitális univerzum sötét oldal ától. A második kérdés: meg tudjuke valósítani azt az öt évvel ezelőtt kitűzött célt, hogy 2020ig legalább 300 tudásalapú, intenzív növekedésű, hazai kis- és középvállalat lépjen be a globális piacra, és legalább ezer innovatív startup cég jöjjön létre? Magyar vállalkozókkal találkozva nyugodt szívvel mondhatom, megvan bennük a tehetség, az eltökéltség és az innovatív készség, a szorgalom, a felkészültség, a munka iránti alázat ahhoz, hogy ebben a versenyben sikeresek legyenek. Méltó örökösei Neumann Jáno snak, Kármán Tódornak vagy Puskás Tivadarnak. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye, amire önök néhány perccel ezelőtt esküt tettek, kimondja: „a Kárpátmedence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” Az előttünk álló évek egyik legfontosabb kérdése: képesek leszünke úgy növelni jólétünket, hogy a felhasznált erő forrásokat ne utódainktól vegyük el, és a természettel szemben az utóbbi évtizedekben felhalmozott adósságunkat ugyanakkor még törlesszük is. Az emberiség mérhetetlen kapzsiságában az utóbbi évtizedekben többet vett el a természettől, mint amennyihez joga lett volna; többet, mint amennyit a természet elviselni képes és pótolni tud. Csak az elmúlt 50 évben több energiát, természeti kincset éltünk fel, mint az emberiség ezt megelőző történelme során. Ezen az úton biztos, hogy nem mehetünk tovább. Két felvetés abból a problémahalmazból, amivel mindannyiunknak foglalkoznunk kell a következő évek során. Az elmúlt évtizedeket a „kitermeljük, feldolgozzuk, rövid ideig használjuk, majd eldobjuk” szemlélete határozta meg. Tudunke, akarunke ezen változtatni? A hulla dékot szemétnek vagy nyersanyagforrásnak tekintjüke? És ha nyersanyagnak, készen állunke a szükséges technológiai változtatásra? A világ jelentős részén - Európával szemben - drámai mértékű a népességrobbanás. Egyre kevesebb a termőföld, a meglévők minős ége pedig romlik. Egyre kevesebb az egy főre eső víz mennyisége - mindössze egyetlen példa. A kérdéseket ezután már fel sem teszem. A Száhelövezetben - ahol a sivatag naprólnapra egyre több területet hódít el és egyre kevesebb a víz - ma 450 millió ember él, zömében nyomorúságos körülmények között. Az ENSZ becslése szerint a népesség 2050re itt megduplázódik. Mindössze egyetlen emberöltő alatt annyival nő e térség lakóinak száma, mint az Európai Unió teljes lakossága ma. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Ura k! Ha a környezeti fenntarthatóság problémájának erkölcsi, lelki, filozófiai kérdései is érdeklik önöket, akkor figyelmükbe ajánlom Ferenc pápa szavait, aki a Laudato si’ című enciklikájában a következőket írja: „Ha az ember a valóságtól függetlennek nyilv ánítja, és feltétlen uralkodóvá teszi magát, saját létezésének alapja dől össze, mert az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását.” Tisztelt Országgyűlés! Megkö szönve figyelmüket s azt, hogy néhány gondolatomat megoszthattam önökkel, a következő négy évre ugyanazt szeretném adni útravalóul, mint amit négy évvel ezelőtt, mindössze négy szót, amit mindenki jó szívvel fogadhat, üljön bár a parlamenti patkó jobb vagy bal oldalán, négy szót, ami egyszerre figyelmeztet hűségre, alázatra, közös felelősségre,
