Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 21. szerda (270. szám) - Változás kell Magyarországon! - Valóság a propaganda mögött, avagy mentsük meg a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét, biztos megélhetést az önkormányzati dolgozóknak!” című politikai vita - ELNÖK: - DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
261 százalékos GDPnövekedés mellett stagnáltatták a foglalkoztatást és növelték a munkanélküliséget. Ha valamit lehet dilettantizmusnak mondani, akkor ez az. (12.50) Tehát amit önök kormányzás címén abban a 8 évben csináltak, az k atasztrófa volt. (Mesterházy Attila: Most a maguk 8 évéről van szó!) Jelen pillanatban azt tudom önöknek mondani, és ha a foglalkoztatási adatokat és a munkanélküliségi adatokat nézzük, akkor az a helyzet, hogy a regnáló kormány tűzi ki ezt a kampányban a zászló tetejére, és nem az ellenzék tudja kitűzni ezt a témát egyébként az átlagembert leginkább foglalkoztató problémának. Miért van ez? Azért van ez, mert az elmúlt időszakban, az elmúlt négy évben is és nyolc évben is a magyar kormány a munkára, a munka alapú társadalomra helyezte a hangsúlyt. Voltak nagyon nehéz időszakok különösen a 2010 és 2013 közötti időszakban, amikor 0 százalék GDP mellett kellett a foglalkoztatást és a munkanélküliséget kezelni viszonylag kevés pénzből - merthogy annyi állt rendel kezésre - úgy, hogy az átlagember számára mégse a segély útja váljon csak egyedüli alternatívává. Most hál’ istennek ott tartunk 2016 óta - most pedig ez különösen igaz , hogy már nem a munkanélküliség, hanem a munkaerőhiány az alapvető probléma a verseny szférában is és - kapcsolódva a mai napunkhoz is - részben a közszférában is. Ez egy érdekes ellentétnek vagy ellentmondásnak tűnik, de ez maga a valóság, hogy egyszerre van jelen a versenyszférában a munkanélküliség és a munkaerőhiány, és ugyanígy a közsz férában is. Ez önmagában nem jelent problémát, ez egy velejáró, természetes folyamat része. A kérdés inkább az, hogy ilyen helyzetben, amikor a versenyszféra végre fel tud szívni embereket, akkor a mindenkori kormánynak milyen feladata, kötelezettsége van azzal kapcsolatban, hogy a munkaerőigényeket ki tudja elégíteni. A versenyszférából nyilván a munkanélküliek tábora is hál’ istennek jelentősen csökkent, nem akarok most számadatokat mondani, elhangzottak az elmúlt időszakban számos esetben. Nagyon lényeges kérdés, hogy a következő időszakban nézzük meg, hogy vane lehetőség a közszférából - ha a nagy számokat tekintjük, akkor azt látjuk a csehekhez, szlovákokhoz, lengyelekhez képest, hogy az összfoglalkoztatotti létszámon belül a közszférában foglalkoztatottak száma és aránya magas , tehát kérdés az, hogy lehete, milyen módon lehet, mikor lehet ezt a létszámot változtatni. Nagyon lényeges, hogy tudunke segíteni, és milyen módon tudunk segíteni a versenyszférában való elhelyezkedésben, erre korábbi években már voltak sikeresen működő programok. Tehát nagyon fontos, hogy a következő időszakban is, mint ahogy az előző években, a versenyszféra foglalkoztatására koncentrálva, elsősorban a gazdasági lehetőséget megteremtve az állami szektorban is képesek legyünk azokra a bérfejlesztésekre, amelyeknek szerintem a négyötödét vagy háromnegyedét - de inkább négyötödét - megtettük az elmúlt években. Valóban van még hiátus egyegy szűkebb területen, és ahogy elhangzott államtitkár urak részéről is, a kor mány nyitott arra, hogy ezekben a kérdésekben, ha a felek, történetesen itt az önkormányzatok és az érdekképviseletek tudnak egy közös anyaggal a kormány asztalára jönni, akkor nem zárkózik el a kormány ettől a fajta egyeztetéstől. Ami a béreket illeti - e gy mondat erejéig , azt, hogy hogyan alakultak az elmúlt években, mindenki látja, tegnap jelent meg éppen a KSH legfrissebb adatsora, 200 ezer forint fölött van a nettó átlagkereset ma Magyarországon. Amit Mesterházy Attila képviselőtársam feszegetett, ho gy vajon a szabolcsi meg a pesti, meg hogy jön ki ez a kétszázezer; valóban egy szabolcsi ember azt mondja, hogy lehetetlen, hiszen az én környezetemben az átlagfizetés még a 130 ezer forintot sem éri el. Tehát hogy vannak különbségek országon belül, ez ké tségtelen tény. Hogy ezzel kezdeni kell valamit, az is kétségtelen tény. Csak abban az időben, tisztelt képviselőtársam, a munkanélküliségi ráta SzabolcsSzatmárBereg megyében 24 százalék volt, most meg 7,5 százalék. E mögött az mutatkozik meg, hogy számo s esetben a versenyszférában, ahol nincs lehetőség, ott pedig a közfoglalkoztatásban adtunk nem 28 500 forintos segélyt, hanem 54 ezer forintos vagy 78 ezer forintos segítséget, amiből már a legszükségesebb dolgokat lehet kezelni.
