Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 21. szerda (270. szám) - Változás kell Magyarországon! - Valóság a propaganda mögött, avagy mentsük meg a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét, biztos megélhetést az önkormányzati dolgozóknak!” című politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
250 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden szólok hozzá. Hegedűs Lorántné képviselő asszony számokat mondott, tehát rögzítsük, hogy a képviselő asszony által mondott létszámok magukban foglalták a költségvetési szerveknél foglalkoztatott teljes létszámot, illetőleg a közmunka keretében foglalkoztatott számot is. Ez a körülbelül 850 ezer fős létszám. Ha ilyen tágra nyitjuk az ajtót, akkor mondhatjuk, hogy náluk abszolút túlnyomó többségben valósult meg béremelés. Amiről a képviselő asszony beszél - rögzítsük - 2018. januári kincstári adat alapján: 28 642 fő önkormányzatoknál foglalkoztatot t köztisztviselő, akinek a béréről beszél. És azért azt hadd mondjam el, hogy számomra kicsit ellentmondásos, hogy a vitanap címe magában foglalja az önkormányzatiság jövőjét. Képviselő asszony arról beszélt, hogy az önkormá nyzatok hogyan vesztették el a jogaikat, hol van az önkormányzatiság. Egyrészről az önkormányzatok saját szuverén döntéséről, döntési jogosultságáról beszél, másik oldalról meg arról beszél, hogy az önkormányzatok által végrehajtható béremelés teljes fedez etét a központi költségvetés biztosítsa. Az a mi állításunk, hogy az önkormányzati rendszer finanszírozását egy új pályára helyezte a 2010 után hivatalban lévő kormányzat. Az az állításunk, hogy ezen új pálya értelmében az adósságkonszolidáció, a feladatvá ltozás, a feladatfinanszírozási változás következtében a korábbi jellemző és nagyarányú deficites rendszer helyett jelenleg többletekkel gazdálkodnak az önkormányzatok. És az az állításunk, hogy az önkormányzati szuverén döntések keretében az új rendszerbe n az említett 28 600 és egynéhány fő több mint felénél már az önkormányzatok a saját döntéseik alapján meg tudták azt tenni, hogy bért emeltek, és érdemi, jelentős béremelések valósultak meg. Van, ahol az illetményalap 60 ezer forint fölötti, bőven efölött i. És az az állításunk, hogy amennyiben a gazdasági növekedést fenn tudjuk tartani, akkor felelős módon a központi költségvetés a jövőben támogatást adhat jövőbeni béremelésekhez, értelemszerűen az eddig látott fegyelmezett gazdálkodás fenntartása mellett. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönjük. Most megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Vitáról lévén szó, legelőször Dömötör Csaba államtitkár megszólalására szeretnék reagálni, amikor is akként minősítette Szél Bernadett vezérszónoki hozzászólását, illetve annak egy részét, hogy az LMP családtámogatásokat vonna meg. Ez nem igaz! Egy államtitkártól, még ha propagandaáll amtitkár is, elvárható lenne, hogy ismerje az ellenzék programját, legalábbis ne mondjon olyat, ami azzal tökéletesen ellentétes. Az előző témákhoz csatlakozva pedig az önkormányzatiságról szeretnék beszélni, hiszen az önkormányzatiság jövője volt az egyik fontos témája ennek a vitanapnak. Erről, az önkormányzatiságról sajnos meglehetősen kevés szó esik itt a parlamentben, holott az, hogy milyen sors vár az önkormányzatokra, a helyi közösségekre, alapvető a vidék jövője szempontjából. Azt látjuk, hogy hossz ú ideje zajlik politikai közmegegyezésen alapuló forráskivonás az önkormányzati szektorban. Ezt a forráskivonást azért mondom, hogy politikai közmegegyezésen alapuló, mert évtizedes távlatokra nyúlik vissza, és a számok ismeretében - majd Banai államtitkár úr nyilván cáfol, de szerintem nem fog tudni cáfolni , amikor azt az állítást veszem újra elő, hogy 1990ben a költségvetésnek 18 százaléka fölött diszponáltak, rendelkeztek az önkormányzatok, mára ez a szám 3 százalék alá csökkent. Tehát a költségvetésn ek 3 százaléka az, amelyről helyben tudnak dönteni, amelyről az önkormányzatok döntenek. Ezzel a forráscsökkenéssel együtt párhuzamosan csökkentek a hatáskörök, csökkentek a döntési jogkörök, és a feladatok is nagymértékben szűkültek. Az 1990es önkormányz atiság eszméjét megcsúfolva ma már nem beszélhetünk önkormányzati önállóságról. Nem érvényesül a
