Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 17. kedd (247. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény és a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
822 Különösen cinikus a törvényjavaslat indoklása, amelyben azt írják, hogy „a jogállam általános követelménye, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartani, így a rá vonatkozó kötelezettségek alól egyetlen jogalany sem tarthat igényt e gyedi mentesülésre”. S hozzáteszik még azt is, hogy ez igaz a CEU vonatkozásában is. A jogállamot használni érvként egy, a jogállamiságot két lábbal tipró törvény kapcsán arcpirító cinizmus. Különösen cinikus azzal érvelni, hogy a jogállamban mindenkire ki vétel nélkül ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznak - egy olyan kormány esetén, amelyik rendszert csinált a személyre szabott jogalkotásból és főszabállyá tette a haverokkal való kivételezést. Az igazságügyi miniszternek mint beterjesztőnek, ha még itt le nne, felhívtam volna a figyelmét a jogállamiság elválaszthatatlan elemének, a jogbiztonságnak a követelményére. Tudják vajon önök, hogy mi az a jogbiztonság? Egy alkotmánybírósági határozatra szeretnék visszautalni. Az Alkotmánybíróság a 9/1992es határoza tában megállapította: „A jogbiztonság az állam és elsősorban a jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előrelátóak legyenek a norma címzettjei számára.” (11.00) A jogbiztonság elvébe ütközik a visszaható hatályú jogalkotás, a jogszabályok kellő felkészülési idő nélküli hatályba léptetése is. Önök szerint ez a törvény mennyiben felel meg a jogbiztonság követelményeinek? Mennyire felel meg a normavilágosság, a kiszámíthatóság, az előreláthatóság követelményének? És mi a helyzet a visszaható hatályú jogalkotás vagy a kellő felkészülési idő követelményével? Megmondom, ez a törvény köszönőviszonyban sincs az itt felsorolt el várások egyikével sem. Pontosan önök azok, akik megcsúfolják, nem először és nem utoljára, a jogállamiságot. Nem véletlen, hogy a Velencei Bizottság is a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából ítélte rendkívül problematikusnak a törvényt október 6án nyilvánosságra hozott végleges állásfoglalásában. A testület szerint a törvény a már működő intézményekre vonatkozó új szabályok, szoros határidők és a szigorú jogkövetkezmények miatt sérti a jogállamiság elvét. Ajánlásukban már a működő egyetemek új e lőírások alóli kivonását szorgalmazzák. Tehát a Velencei Bizottság is megállapította, hogy a jogállamisággal nem egyeztethető össze egy olyan szabályozás, ami ilyen szoros határidők mellett és ilyen súlyos jogi következményeket kilátásba helyezve ilyen szi gorú követelményeket támaszt a már működő intézményekkel szemben. Mit tesz most a kormány? Meghosszabbítja a határidőket. A határidők tologatása azonban nem oldja meg az alapvető problémát, a már működő intézményekre aránytalan és fölösleges terheket rakó feltételek nem szűnnek meg. Az akár az intézmények működési engedélyének visszavonásával is fenyegető helyzet nem változik. A kormány által önkényesen értelmezett feltételek ezután sem lesznek világosabbak, érthetőbbek, egyértelműbbek. A törvény által célk eresztbe vett CEU léte semmivel sem lesz kevésbé bizonytalan, kiszámíthatatlan. A valódi megoldás ezért csakis a törvény visszavonása lehet. Ez egy rendkívül tisztességtelen harc, amit a CEUval folytatnak. Mi is alig akartuk elhinni, amikor az egész ámokf utás kezdetét vette, hogy az Európai Unió egyik tagállamában ma meg lehet tenni, hogy egy tisztességesen, a jogszabályoknak megfelelően működő, magyar fiatalok ezreit és tanítók százait foglalkoztató, sikeres, nemzetközi ranglistákon rendre előkelő helyen szereplő egyetemet, ami eddig csak adott Magyarországnak, egyik napról a másikra meg lehet hurcolni, sárba lehet tiporni a becsületét és a jó hírnevét. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az egész ügy, ami semmi másról n em szól, mint a Fidesz politikai túléléséről, világosan mutatja, hogy milyen messzire képes elmenni a kormány, ha saját hatalmi érdekeiről van szó. A Fidesznek saját népszerűsége, nyers hatalmi céljai érdekében még egy sikeres egyetem elüldözése sem nagy á r,
