Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 16. hétfő (246. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
790 Az a következmény, ami viszont az egész Országgyűlést, s aját pártját, a parlamentet, a magyar társadalmat érte, azt gondolom, olyan, ami mindenképpen kiigazításra szorul. Ezúton itt parlamenti képviselőként is kérem Aradszki Andrást, hogy lehetőség szerint a lehető legközelebbi alkalommal ezt a kijelentését kor rigálja, és tisztázza ezt a helyzetet, hogy miért használt föl ilyen eszközöket, és miért akart ezzel ártani ilyen módon bárkinek is. Elnök úr, köszönöm a szót. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs ké pviselő úr, a Jobbik képviselője: „A Sorosterv után, mikor kezdenek el végre egy DélSomogytervről is konzultálni?” címmel. Parancsoljon! ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom kormánypárti képviselőtár saim kedvéért, hogy nevezett filantróp álarcba bújt pénzügyi vámpírt már akkor sem szerettem, amikor önök vagy az önök pártjaiba tartozó egyesek még a tenyeréből ettek, pedig nem vagyok egy idős ember. Viszont nem szeretjük itt a Jobbik padsoraiban a néphü lyítő demagógiát, és azt sem, hogy ezzel az úgynevezett konzultációval akarnak itt Magyarországon elkenni nagyonnagyon fontos dolgokat, és nem a lényegről beszélni. A lényegről kellene beszélni, ott, vidékemen, DélSomogyban is, mert az ember valamit kell hogy mondjon, mondjuk, egy köztéri fogadóórán annak a fiatal anyukának, aki karonülő gyermekével ugyan aláírja a béruniós kezdeményezésünket, de azt mondja, hogy férjével és a másik két gyermekkel együtt mennek ki Nyugatra. Valamit kellene mondani annak a szülőpárosnak is, akiknek négy gyermekéből három már kint van Nyugaton. Ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni, illetve DélSomogy problémáival, mert már sokadszorra mondom itt a parlamentben, az Ormánság el fogja nyelni azt a tájegységet is, ha kormán ypárti padsorokból nem kap Somogyország déli fertálya kellő figyelmet. Beszéljünk akkor itt a konkrét számokról is! Az Eurostat adatai szerint a térség 11 állama közül GDP/fő arányosan 2010ben Magyarország még a negyedik helyen szerepelt, mostanra a nyolc adik helyre csúsztunk vissza. Az egy főre jutó fogyasztás tekintetében ötödikek voltunk 2010ben, a majdnem elmúlt „nyócév” hatására viszont a nyolcadik helyen vagyunk itt is, egy szinten egyébként Romániával, csak Bulgáriát és Horvátországot előzzük meg. Arról kellene beszélni, arról kellene konzultációt folytatni, hogy hogyan lehetséges az, hogy a szlovák nettó átlagbérek havonta most már legalább 100 eurót rávernek a magyarra. Arról kellene beszélni, hogy a 263 európai uniós régió közül szűkebb pátriám, a DélDunántúl hogyhogy ott szerepel a szégyenletes tizedik helyen hátulról, nyilvánvaló módon. Arról kellene beszélni, hogy a K+F szektorra fordított kiadások éves szinten Magyarországon alig haladják meg a 300 eurót, de ez a DélDunántúlon, írd és mondd, összesen csak 42 euró. Hogy lesz ebből azon a tájegységen, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mondjuk, felvirágzás? Nyilván így sehogy. Arról kellene beszélni, hogy a Dunántúl 9 megyéjében 69 járásából 12 fejlesztendő vagy komplex programmal fejlesztendő járás van, és ebből a 12ből ott van tulajdonképpen a horvát határ mellett, a Dráva mentén 5 egy csoportban, mintegy válságrégiót alkotva. És hozzátetszem, hogy választókerületemben található ebből az 5 járásból 3, a C surgói, a Nagyatádi, a Barcsi, és melléjük csatlakozva ott a szomszédos Baranyában a Szigetvári és a Sellyei járás. Arról kellene beszélni, hogy miniszterelnök úr itt széles vállú, izmos nagyvárosokról beszél, de akkor mi lesz azokkal a kistelepülésekkel, mondjuk, a választókerületemben található 55 darab ezer fő alatti kistelepüléssel, ahol tulajdonképpen semmi nincsen, mert mindent megszüntetnek. Ezekről a kérdésekről kellene beszélni, valamint például arról, hogy miért kell az előbb említett fiataloknak innét, Magyarországról elmenni ahhoz, hogy megvalósítsák, mondjuk, Angliában vagy Németországban a „három szoba és négy kerék” orbáni álmát.
