Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 3. kedd (243. szám) - Az egyes törvények biztosítási, illetve pénzforgalmi tárgyú jogharmonizációjával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
553 Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt H áz! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról körülbelül három mondatot kívánok, tudok és szeretnék elmondani, hiszen alapvetően egy implementációs folyamat végén, egy máshol megírt csomag átültetéséről van szó. Tehát hogy itt mi a gyarmaton mit gondolunk erről , ez egy dolog. Engem sokkal jobban érdekel az, hogy milyen részletszabályokkal tudjuk kiegészíteni ezt a csomagot a magyar ügyfelek, adott esetben leendő károsultak védelme érdekében, pontosabban, hogy az ügyfelek minél kisebb százaléka váljon károsulttá. De azért a csomagról annyit, hogy itt a befektetési fronton is elég kemény átrendeződéseket prognosztizál az, ami előttünk van, hiszen ha csak azt nézzük, hogy Európa alapkezelői, mondjuk, az idei év júliusáig bezárólag több mint 8000 milliárd eurónyi vag yont kezeltek, akkor látszik, hogy e hatalmas vagyontömeg esetében egy minimális, pár ezrelékes változás is tetemes pénzösszegeket tud megmozgatni. És az, hogy létrejönnek a független, aztán függő tanácsadók ennek különböző formai elemeivel együtt, tehát a dott esetben a függetlenek csak a befektetőktől lesznek jogosultak majd jutalékot elfogadni, a kibocsátóktól nem, a függők pedig gyakorlatilag ugyanúgy néhány kibocsátó termékeit fogják kiemelt módon reklámozni, terjeszteni, mint az eddigiekben. Nem tudjuk egyelőre és nem jósolható meg a csomag alapján, hogy az adminisztrációs terhek leszneke magasabbak, vagy pedig az a hosszú távú haszon, amivel adott esetben az járhat, hogy a pénzügyi kultúra fejlődik, a lakossági befektetők pénzügyi tudatossága nő. Ezek nagyon sokszor nem is forintosítható vagy eurocentesíthető tényezők, tehát látszik - egyetértek kollégámmal abban , hogy itt kapukat nyitunk ki, nagyon sok területen egyébként. Sokszor felkészületlenül teszi mindezt Európa. Éppen ezért nekem sokkal jobba n tetszene, ha majd hosszú távon a magyar törvényhozás erre úgy reagálna, hogy többletszolgáltatásokat igényel, mondjuk, alapkezelők vagy lakossági ügyfelek tekintetében, pluszriportokat, tájékoztatókat, elektronikus kimutatásokat. (17.50) Tehát egy olyan irányba indulnánk el, amely nemcsak interaktívvá tenné ezt a rendszert, de a magyar polgárok kitettségét, kiszolgáltatottságát mindenképpen csökkentené. És azt is látnunk kell, hogy itt a rövid vita során, ami nem is volt vita igazából, azért nagyon fontos kérdések merültek fel. Az alapvető pénzügyi ismeretek oktatása visszatérő mantra, amióta a parlamentben nyolcadik éve itt vagyok, mindig hallottam. Érdemi lépéseket egyedül a Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetésétől láttunk, amelyik megpróbálta legalább a középiskolai oktatásba beszűrni ezen ismeretek egy részét, hozzá kell tennem, hogy álláspontom szerint szinte teljes kudarccal. Tehát el kell dönteni, hogy Magyarországon akarunke pénzügyi ismereteket. Én már az alapfokú és a középfokú oktatás részévé ten ném. Tehát számomra az indikátor az, most nem nevezem meg a gyorskölcsöncéget, de annak a reklámjait ne lássam este tízpercenként a tévében, és ne lehessen rábeszélni a magyar embereket arra, hogy nyaralásra 60 hónapos hitelt vegyenek fel abban az esetben, ha ez a nyaralás egyértelműen nem fér bele az ő költségvetésükbe. Tehát még mindig olyan elképesztő piaci túlkapásokat látunk a szolgáltatók részéről, amelyek egyértelmű következmények, szabályozatlansági következmények; és bizony annak a következményei, hogy sokszor az ügyfelek nem is láthatják előre azt, hogy mivel szembesülnek, adott esetben egy gyorskölcsön vagy egy szabad felhasználású kölcsön felvétele esetén. Én éppen ezért, ha már ott tartottunk, hogy ITszektor, onnantól kezdeném az egészet, hogy a közoktatás területén belül vagy az erre szakosodott oktatási intézményekben miért tanítanak ma Magyarországon például olyan programnyelveket, amelyeket sehol a világon senki nem használ. Egész egyszerűen az oktatásunk nem követte le ezt a rendszert, mikö zben 25 ezer informatikus hiányzik csak a magyar piacról. Számomra dermesztő volt az a pár évvel ezelőtti élmény, amikor meghívtak egy ezzel kapcsolatos konferenciára. Őszintén szólva, azért mentem el, hogy tanuljak, tehát mint a szivacs, magamba szívjam a tudást, és a nálam okosabbaktól megtudjam, hogy Magyarországon ezt a munkaerőhiányt hogyan lehet orvosolni. A vállalatvezetők részéről az egyik
