Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 2. hétfő (242. szám) - A használati minták oltalmára vonatkozó szabályozás módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentés vitája - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
437 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy időről időre érdemes szembenézni a valósággal és egy pillanatfelvételt készíteni az ország egyes területeiről, különösen, ha arról beszélünk, hogy milyen a munkaviszonyok helyzete, milyen a munkalehetőségek és a munkanélküliség állapota egyegy területen. Nos, ez a te rület, amire kíváncsi voltam, a Nagykunság, hiszen ott élek, ott születtem, és ott is nevelkedtem, és folyamatosan azt próbálom követni, hogy milyen fejlődési lehetőségei vannak a térségnek. Ebben a pillanatfelvételben először meg kell nézni, hogy mi is az elvárásunk, azaz egyáltalán, ahogy fogalmazott az elnök úr is ebben a felkonferálásban, ha munka van, minden van - vajon ebből mi valósul meg? Ha munka van, milyen minőségű és milyen jellegű munka található, illetve vane egyáltalán ilyen munka? Amikor át néztem az adatokat, egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy milyen munkahelyteremtő fejlesztések valósultak meg a térségben és milyen munkanélküliségi, álláskeresői statisztikákkal rendelkezik maga a térség. Sajnos, mind a kettőben nagyon szomorú tényeket, nag yon szomorú adatokat láttam. Az biztos, hogy szembe kell nézni azzal a valósággal, amit a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai mutatnak. Itt csak pár számot idéznék. Azoknak, akik helyben laknak, ezt talán nem is kell mondani, hiszen ők nap mint nap ér zik és érzékelik ezt a saját környezetükben, szomszédjaik között, gyermekeik munkalehetőségeiben és életkilátásaiban. Például - és ábécésorrendben haladva mondhatjuk a településeket - egy korábban szebb napokat megélt, turizmusból élő településen, Abádszal ókon az országos átlagnak több mint a kétszerese a munkanélküliség, 10 százalékot is meghaladó, és sajnos nem sokban változott ahhoz képest, amit 2012ben regisztráltak. Lényegében a közmunkaprogram volt az egyedüli, amiben részben csökkenést tudott elérni , de a közmunkaprogram állandó hullámzása miatt visszavisszatérő volt a magas fokú munkanélküliség. Fegyverneken ugyanez a helyzet, csak annyival volt rosszabb, hogy ott egy állandó trend van, egy növekedési trendbe lépett a település, tehát növekszik a r elatív álláskeresők száma. Például a zászlóshajónak tartott Karcagon is az országos átlag másfélszerese az álláskeresők száma. És mondhatunk olyan elrettentő példákat, mint korábban a Ház falai között általam már említett Kunmadaras település, ahol epekedv e várják az emberek a börtön megvalósulását; nem véletlenül, hiszen magán a településen 14,8 százalékos munkanélküliség van. Viszont vannak ennél rosszabb helyzetben lévő települések, talán az ország két legrosszabb munkanélküliségi rátáját felmutató telep üléséről, Tiszabőről és Tiszaburáról van szó. Az egyiken 21 százalékos, a másikban közel 26 százalékos munkanélküliségben vannak az emberek. Nem kell akár helyben sem élni, hogy láthassuk, hogy ezek az életkilátások, azaz amikor a település egynegyedének n incs belátható közelségben munkahelye, nincs lehetősége még arra sem, hogy a közmunkában elhelyezkedjen, hiszen oda se tud ezáltal bejutni, akkor milyen lehetőségei vannak ezeknek a településeknek a továbbélésre és a fejlődésre. A Nemzeti Foglalkoztatási S zolgálat adatait összegezve összességében látható, hogy ezen a területen, a Nagykunságban, illetve a Tisza menti falvak területén egy közepes városnyi méretű az összes munkanélküli, álláskereső száma, 5792en vannak. És ha a trendeket nézzük, ahogy említet tem, bizonyos esetekben a közmunkaprogramnak a visszavisszatérő új felvétele mellett 2012től lényegében nem változott a mutatószámok végső száma, ugyanabban a cipőben jár és ugyanabban a malomban őröl mindegyik település, és mindig ugyanarra a szintre té r vissza a munkanélküliség, ami egyrészt azért is van, mert úgy gondolom, hogy a Nagykunságot és a Tisza menti falvakat elkerülik azok a lehetőségek, amelyek más térségekben adottak. Az elmúlt időszakból sorra vettem azokat a beruházásokat, amik megvalósul tak, és ezek közül, sajnos azt kell mondjam, még 10 százaléknyi sem volt az, amely érdemi munkahelyet, valós munkahelyet tudott teremteni. Minden más beruházás, amely megvalósult, a munkahelyek tekintetében lényegében nem hozott hozzáadott értéket. Éppen e zért a Jobbik olyan Nagykunságot és Tisza menti falvakat szeretne látni, ahol érdemi, valós munkahelyek vannak; amely falvakban lehetőség van arra, hogy nem kell külföldre menni;
