Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 2. hétfő (242. szám) - Tukacs István (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért nem hajlandó a kormány vitát folytatni az egészségügy hosszú távú érdekeiről?” címmel - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
390 Azt gondolom, hogy ezek az adatok, amelyeket államtitkár úr is elmondott, önmagukért beszélnek, miszerint a bérek vásárlóereje 24 százalékkal nőtt, a három, illetve több gyermeket nevelő családokban pedig ez 50 százalék fölötti mérték, az pedig kifejezetten kiemelkedő adat, ami az idei év első hét hónapjára vonatkozik, ami szerint 10 száz alék fölötti volt már idén a reálbérnövekedés. Tehát köszönöm szépen, és számítok a kormány további támogatására azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyeket a Fidesz és a KDNP frakciója ezen a téren meg fog tenni. Elfogadom a választ természetesen. (Taps a ko rmánypárti padsorokban.) Tukacs István (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért nem hajlandó a kormány vitát folytatni az egészségügy hosszú távú érdekeiről?” címmel ELNÖK : Köszönöm szépen, kép viselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr az államtitkári választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Tukacs István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Miért nem hajlandó a kormány vitát folytatni az egészségügy hosszú távú érdekeiről?” címmel. Tukacs István képviselő urat illeti a szó. TUKACS ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormány részéről világszínvonalúnak tartott egészségügyről a következő hírek l áttak napvilágot az elmúlt időszakban: patkány pottyan a gyógyítók közé egy műtőben; egy sürgősségi betegellátó osztály nem lát el vérző nőt, mondván, hogy nem tartozik az ellátási körzetükhöz; nyitottszívműtétest szállítgatnak, mert nem áll megfelelő diag nosztikai eszköz rendelkezésre, és sorolhatnám tovább. Nem említem már a makói új kórházi műtő beszakadó plafonját és az abból potyogó döglött galambokat, nem említem a kórházi illemhelyen elhunytat, akit csak egy nap vagy másfél nap múlva vesznek észre az éppen ott dolgozók. A baj nagy, hiszen az elmúlt időszakban világosan látszott, hogy nem csökken azok száma, akik az egészségügyben külföldön képzelik el a pályájukat. A gyógyítók túlterheltek, kevesen vannak, akár az orvosok, akár a szakdolgozók, és megj egyzem, idejük tetemes részét töltik el adminisztrációval; a XXI. században papíralapú adminisztrációval. Változatlanul léteznek a területi ellátási különbségek. Nem csökkennek a váró- és előjegyzési listák, és a legfrissebb hírek szerint gyakran 210 napot kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Az egyetemen tanulók zömében külföldre akarnak menni, ez nem valami szívderítő tény. Az pedig, hogy az egészségügy kiadásainak mintegy egyharmada magánzsebekből származik legálisan vagy kevésbé legálisan, az döbbenet es. Döbbenetes különösen annak a fényében, hogy megyénk fideszes potentátjai egy magánklinika megnyitásán parádéznak, miközben ők üvöltötték a leghangosabban azt az elmúlt években, hogy az egészségügy nem üzlet. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem arra von atkozna, hogy miért menekülnek az érdemi viták elől, és miért nem óhajtanak a szakmával vagy más pártokkal szóba állni az egészségügy kérdésében. (15.40) Többször hangsúlyozták már önök is, mi is ezt valljuk, hogy az egészség hosszú távú ügy, nemzeti ügy. Ezért tehát meg kellene ragadniuk minden alkalmat, hogy eszmét cserélhessünk arról, hogy hogyan lehet hosszú távú programot kidolgozni. Az elmúlt időszakban szervezetek és pártok egy 9 pontos nemzeti minimumot fogadtak el az egészségügy ügyében, sokan tárg yaltak ebben, egyvalaki hiányzott: a kormány vagy a Fidesz. Ezért tehát nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy önök menekülnek az érdemi viták elől. Az államtitkár úr ötpontos programjából nem tudom,
