Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 2. hétfő (242. szám) - Ander Balázs (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Szavak helyett tettekre van szüksége a nyugdíjasoknak, avagy miért nem biztosítják a férfiak számára is, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessenek, ne pedig munkából a temetőbe?” c... - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
382 megemelni, a nyugdíjak értéke 23 százalékkal, a vásárlóértéke pedig 9,5 százalékkal emelkedett, és a jövő évben is tovább fognak nőni a nyugdíjak, 3 százalék növekedésre mindenk i számíthat. Azt látjuk, hogy a Jobbik a pénzért és a hatalomért mindenre képes. Saját korábbi szavazásával is szembemegy, mert ott önök, tisztelt jobbikos képviselő hölgyek és urak, nem támogatták a nőknek járó nyugdíjkedvezményt, most pedig olyan javasla tokat nyújtanak be, amivel a nők kedvezményezett helyzetét meg is szüntetnék, nem ismernék el azt a munkát, amit gyermeknevelésre fordítanak, és amit az unokáik nevelésére fordítanának, amikor ezt a kedvezményt megkapják. Ezzel a lehetőséggel 204 ezer hölg y már élt, nem a Jobbik jóvoltából, hanem saját elhatározásukból és a FideszKDNP által nyújtott lehetőségek nyomán. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) De láttuk, hogy ahogy az idősek nem számíthatnak a Jobbikra itt, a parlamenti szavazásokkor, az ország sem számíthat, hiszen bár lehet, hogy szép szavakat mondanak néha, amikor éppen nem gyalázkodnak az idősekkel kapcsolatban, de ahogy a kvótaügyben tett alaptörvénymódosító ígéretüket megszegtek, ugyanúgy megszegték a nyu gdíjasoknak tett eddigi ígéreteiket is, és nem támogatták a kormánynak azokat a javaslatait, amelyeket itt bevezettünk és amelyek révén a nyugdíjak értéke tudott növekedni. De ugyanígy fontos döntés volt az adócsökkentések politikája, hiszen minden magyar nyugdíjas az adócsökkentéseknek is haszonélvezője. Az, hogy a sertés tőkehús, a baromfihús, a tojás és a friss tej áfáját a minimumra csökkentettük, soksok idős házaspárnak, soksok idős, egyedülálló embernek több tízezer forintot jelent évente, amit meg tudnak spórolni. Ezeket a változtatásokat a Jobbik képviselői nem támogatták. De talán ennek is köszönhető az, hogy míg az Európai Unió átlagában az idősek relatív jövedelmi aránya, azok az idősek, akik relatív jövedelmi szegénységben élnek, 14,1 százalék, Magyarországon pedig az Eurostat adatai szerint csak 4,6 százalék. Sokkal kisebb mértékben szegénységi kockázat tehát Magyarországon az időskor és a nyugdíjas élet, mint az Európai Unió más országaiban. Mi továbbra is a nyugdíjemelésekért fogunk dolgozni, azért a gazdasági növekedésért, ami nyugdíjprémiumot fog hozni a magyar nyugdíjasoknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő urat illeti a szó , elfogadjae az államtitkári választ. Parancsoljon! (15.10) ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen nem tudom elfogadni ezt a hihetetlen mellébeszélést. Az államtitkár úr folytatta itt a habonyi gyűlöletpropaganda agymosó lózungjai t, áradt önből egyébként a mellébeszélés, semmit nem mondott azoknak a dolgozó magyar férfiaknak, akikről a kérdésem szólt. Beszélt itt cigányintegrációról, amit egyébként mi is fontosnak tartunk, fontosabbnak, mint önök, akik hagyják, hogy ezeket a pénzek et ellopja, mondjuk, az az ember, aki ott ül maga mögött. (Szilágyi György: Így van!) Ez az egyik. (Közbekiáltások, moraj, mozgás.) A másik: mi nem valamiféle rózsaszín üvegbúra alól szemléljük a magyar valóságot, mint önök, akik milliós Silka öltönyben ho l provencei, hol pedig római luxusszállodák teraszán pöffeszkednek. (Dr. Rétvári Bence: Simicska Lajost képviselitek!) Mi azokat a magyar dolgozókat képviseljük, akik ínszakasztó munkában évtizedeken keresztül elnyűvik magukat (Dr. Rétvári Bence: Simicska Lajost képviselitek!) , olyan keményen dolgozva, amiről önök álmodni se mernek, illetve csak rémálmaikban jön elő, mondjuk, az olyasféle munkavégzés, mint amit ezek a magyar férfiak végeznek, akiknek semmiféle pozitív üzenete nem volt.
