Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 2. hétfő (242. szám) - Bizottságok felkérése beszámolók tárgyalására és döntéshozatalára - Tóbiás József (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mennyit spórolt a kormány a rokkantnyugdíjasokon az elmúlt nyolc évben? Megérte csalónak minősíteni és megbélyegezni egy többszázezer fős társadalmi csoportot?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
368 Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szokatlan forma ez a Házban, hogy az interpellációra a válaszok ugyanúgy előre meg vannak írva, sőt az egypercesek, a kérdések meg az azonnali kérdések is. Úgyhogy szeretnék formabontó lenni és megelőlegezem a válaszadó nak, hogy majd elmondhatja, hogy nem ez van ide leírva, de nagyon nincs már kedvem a mantrákat elmondani és meghallgatni azt, amit már évek óta tudunk. Sokkal egyszerűbb kérdés van: az a kérdés, hogy mire tetszettek elkölteni az elmúlt nyolc év rokkantnyug díjasokra szánt pénzét? Miért tetszettek az egészségbiztosításba átvezetni őket és megszüntetni a szerzett jogaikat? Miért tetszettek emberteleneknek lenni? Miért tetszettek azt csinálni, hogy kisvasútra, stadionra meg luxusberuházásokra van pénz, de azokk al az emberekkel, akik önhibájukból egészségkárosodásban szenvedtek - és korhatár előtti nyugdíjasokról beszélek , mi van ma? Csak ez az egy kérdés van. Önök elmondták 2010ben, hogy nemcsak a nyugdíjak értékét kívánják megőrizni, hanem szeretnének szociá lis biztonságot is nyújtani minden nyugdíjasnak, köztük a rokkantnyugdíjasoknak is. 200 ezer embert viszont eltereltek 2012től felülvizsgálatra, és olyan komplex vizsgálati szempontokat igyekeztek önök kialakítani, amelyek kapcsán nemhogy segítséget kapta k volna, hanem egyenesen még rosszabb állapotba kerültek és kikerültek az ellátásból. Ma táppénzszerű ellátásban vannak a rokkantnyugdíjasok. Államtitkár Úr! Én értem: most fel fogja olvasni, hogy: mi mindent tettünk az elmúlt nyolc évben, mármint lassan m ár 16 évben. Semmi baj nincs vele - tegye, ez az ön lelke ügye. De azt egyszer s mindenkorra el kellene már végre mondaniuk, hogy az a 200 ezer ember ma Magyarországon mit várhat; várhatjae az önök által korrigált, jövőre megígért rokkantnyugdíjasprog ramot, amely úgy hangzik, hogy: a rokkantrendszer átalakításának kudarcát elismerjük, és ezáltal egy komplex programot indítunk el a választás évében. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Államtitkár Úr! A 22 800 forint áll szemben a 27 ezerrel - miről beszél?! Arra adjon választ, hogy ami elment a költségvetésből másra, az miért nem fordítódik a rokkantnyugdíjasokra! Semmi más kérdésem nincs. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ a kormány nevében Rétvári Be nce államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen. Ritka őszinte önkritika volt, hogy már az MSZP képviselője is unja az MSZP által megfogalmazott fel szólalásokat itt, a Parlament falain belül. (Tóbiás József: Benneteket unlak!) Ezt meg tudjuk érteni, de engedje meg, hogy szíves figyelmébe idézzem, úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt korábbi vezetőjének és a frakció korábbi vezetőjének, hogy miket is mondott kormányon a rokkantnyugdíjashelyzetről a Magyar Szocialista Párt egyik vagy másik politikusa. (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj! A nyolc év…) Úgy látom, önöknek ez a legfájóbb, amikor a saját szavaikat kell hogy visszahallják. Az önök miniszterelnöke 2007. február 12én a rokkantnyugdíjasok kérdésében azt mondta: „Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van, akár dolgozhatna is.” Akkor ön miért nem szólalt fel, t isztelt képviselő úr? Akkor ön miért nem mondta el ezeket a gyújtó hangú szavakat? De nézzük az önök miniszterét, Szűcs Erikát, aki a következőket fogalmazta meg 2008. szeptember 29én, előre mondom, szintén teljes mértékben ellentétesen azzal, amit ön mos t itt elmondott az elmúlt percekben: „Egyébként a rokkantság megállapítása helyett a munkavégző képesség és a foglalkoztatás helyreállítása európai trend, amit nem csupán a gazdaság igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalata is visszaigazol, hogy mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképes korú rokkantnyugdíjas esetén. Ez az elvárás világos.” Kérem, figyeljen,
