Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 12. kedd (266. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2821 Tisztelt Képviselőtársaim! Isten gondviselésében, a magyarok hitében és tetterejében bízva kívánom a nemzetnek Soprontól az Ojt oziszorosig, hogy nemzetszeretetünket úgy tartsuk meg, hogy évezredek, évszázadok múltán is utódaink büszkén mondhassák el ünnepeinken: magyarok maradtunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és Sopron képviselőjeként talán utoljára tudtam ezeket a gondolat okat megfogalmazni. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Firtl Mátyás képviselő úr. A kormány nevében Vargha Tamás államtitkár úr mondja el gondolatait. VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem. „Tisztelt Nemzetgyűlés! A kormány a velencei megállapodás alapján a soproni népszavazási területen megtartott népszavazás örvendetes eredményének úgy bel, mint főleg külpol itikai szempontból akkora jelentőséget tulajdonít, hogy ezen történelmi fontossággal bíró eseménynek törvényhozási úton való megörökítését indokoltnak tartja.” 1921. december 14én Sopron és a környező nyolc település sorsdöntő népszavazásban döntött arról , hogy Magyarországhoz kíván tartozni, és nem kíván hazát és szívet cserélni. (8.20) A népszavazás eredménye mindenki előtt ismert, Sopron lakossága elsöprő többséggel Magyarország mellett döntött. Az idézet pedig a Nemzetgyűlés közjogi bizottságá nak a soproni népszavazás eredményét bemutató állásfoglalásából származik, melynek szellemében a Nemzetgyűlés 1922ben a Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város címet adományozta Sopronnak. Ezt a címet a város ma is büszkén viseli a címerében is. Elődei nk kijelölték az utat, példaértékű tetteikkel útmutatásul szolgálnak a jövő nemzedékeinek, nekünk arra vonatkozóan, hogy ilyen embert próbáló időkben a hűség és a hazaszeretet lehet az egyetlen támaszunk. Sopron mint a leghűségesebb város bátran helytállt a magyar történelemben addig példátlan hovatartozásról szóló népszavazásban. S nem feledhetjük, hogy akkor már száz éve Sopron és a környékbeli községek polgárai otthon voltak Magyarországon, otthon, és biztonságban. De jött az első világháború, megváltozo tt körülöttük a világ, és a világ el akarta venni a hazát, és egy tollvonással a határ túloldalára akarta tolni mindazt, ami egész életükben az anyaföldhöz kötötte őket. A legfontosabbat köszönhetjük ezeknek az embereknek, a feltétlen hűséget hazánkhoz. Ez az a vezérelv, amely mentén ők akkor a döntést meghozták, és ez az a vezérelv, amely a mi politikánkat is irányítja, ez az a vezérelv, amelynek szellemében a soproni honvédek küzdöttek, és ez az a vezérelv, amelynek szellemében a Magyar Honvédség honvédei ma is védik büszkén a magyar hazát a déli határokon. Máshol is voltak népszavazások az új határok által szabdalt Európában, 1920ban Dánia és Németország között, 1921ben Németország és Lengyelország között. S a jogos érvek mellett a Baltikumtól az Adriái g az irreguláris szabadcsapatok is megjelentek, mint ahogy az történt 1921. augusztus 28án Ágfalvánál, ahol soproni főiskolások és diákok, magyaróvári gazdászok és pesti műegyetemisták küzdöttek. Sopron és a környező települések mellett még további helysé gek is dacoltak az akkori diktátummal. A Vas megyei Szomoróc község lakosai a szomszéd Kerca lakosai és az ott állomásozó határőrök segítségével 1920. augusztus 1jén fegyveres harcban szorították ki falujukból a megszállókat. Bár a sikert ellentámadás köv ette, hosszú tárgyalások után 1922. február 8án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott, s ma a két falu Kercaszomor néven alkot egy közösséget.
