Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
2658 Ezek a pályázati eredmények, kiegészítve a hazai forrásokkal, amelyek az egészségmegőrzés területén, illetve a kiem elt turisztikai fejlesztések területén biztosítanak lehetőséget, én hiszem, hogy nemcsak a térség, hanem egész Magyarország fejlődését szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselője következik. Parancsoljon! DR. APÁTI ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szólnék csak hozzá. Az időtényezőről beszélnék, mégpedig az elbírálási határidőkről és a kifizetési határidőkről nagyon röviden, ugyanis mind a kett ő elég szomorú képet mutat. Én örülök annak, hogy vannak olyan választókerületek vagy térségek, ahol a TOPos pályázatokat viszonylag gyorsan elbírálták, de ez a viszonylag gyorsan is egymásfél évet jelentett, ami szerintem szégyenteljesen és tűrhetetlenül hosszú. De tudunk számos olyan TOPos pályázatról, mondjuk, a SzabolcsSzatmárBereg megyei 5ös számú választókerületben vagy egyébként más, északalföldi régióhoz tartozó településeknél, ahol 2016 májusában adták be a pályázatokat, és még mindig nincsen semmilyen érdemi, támogató döntés. Tizenkilencedik hónapja húzódik az egész. Nem beszélve arról, hogy itt szembesülnünk kell egy szokatlan körülménnyel, hogy itt a pénzszűke állhat elő. Tehát sok esetben önök a pénzbőség adta lehetőségekkel élnek vissza a korrupció kapcsán, itt viszont pénzszűke állhat fenn, ugyanis, amikor tavaly tavasszal a települések ezt beadták, akkor még nem vagy csak csekély mértékben tudtak számolni az anyagáremelkedésekkel, amelyek azóta legalább 2030 százalékos mértékűek, és na gyobb részt a munkaerőhiány miatt előállt várható munkadíjtöbblettel sem tudtak számolni. Ez a két hatás, a drágább anyag és a drágább munkaerő egyszerre jelentkezik, tehát jelentősen megdobja, megnöveli az eredetileg szűkebbre tervezett költségvetéseket. Könnyen lehet, hogy nyertes pályázatok közül is sokat nem fognak tudni megvalósítani. Ez egy valós probléma, többször jeleztük már ezt, önök erre egyébként érdemben nem tudtak reagálni. Valószínű, hogy kezd ürülni a kassza, hiszen meg lehet egy darabig elő legezni az állami költségvetésből vagy nemzetközi hitelekből ezeket a forrásokat, de aztán előbbutóbb ezek a lehetőségek elfogynak, és ha Brüsszelből nem fogják utalni a pénzt, akkor bizony komoly gondok állhatnak elő. Az elbírálási határidők tehát borzas ztóan hosszúra nyúlnak, szerintem irreális és semmivel nem jobbak e tekintetben - tisztelet a kivételnek , mint mondjuk, a 2010 előtti időszakban. De a teljesítési és a kifizetési határidők pedig még tragikusabbak. (18.40) Elmondtam itt a közbeszerzési vi tában néhány héttel ezelőtt, hogy úgy nem lehet mikro, kis- és középvállalkozásokat fejleszteni, segíteni, hogy elvégezték az építőipari munkát, legyen ez az építőipar bármelyik szegmenséhez tartozó munkatípus vagy munkanem, elvégezték a szolgáltatást, le szállították az árut, és akkor az áru ellenértékét, a szolgáltatás díját és a kivitelezési díjat pedig nemhogy 30 napon, 60 napon vagy 90 napon belül nem látják, hanem sok esetben féléves, éves csúszásokkal fizetik ki, ha egyáltalán megkapják a pénzüket, m iközben ezek a vállalkozók, döntően a kisebb tőkeerejű alvállalkozók, már beletették a saját kis tőkéjüket az anyagba, kifizették a munkaerőt, annak minden adó- és járulékterhével együtt. Tehát ők beletettek mindent, amit csak lehetett, utána pedig várják, nagyon nagy csúszásokkal, ezeket az összegeket. Lehet, hogy vannak olyan kivételesen gyorsan elbírált pályázati szegmensek, ahol mondjuk, ez gyorsabb, de én számos helyen találkozom ezzel a problémával. Ennek ékes példája, az előbb mondtam, a TOP, ott még az elbírálással is gondok vannak, de higgyék el nekem, hogy teljes mértékben megöli a maradék kis- és középvállalkozói szektort az, hogy jóval később jutnak a
