Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. december 4. hétfő (264. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló poiltikai vita - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2635 beszélünk, amit a külföldön dolgozó magyar emberek hazautalnak. Ha nem lenne ez a pénz, és nem pörgetné itthon a fogyasztást és ezáltal a gazdaság ot, sokkalsokkal nagyobb bajban lennénk. Fontos látni azt is, hogy akkor, amikor a kormánynak állást kellett abban foglalnia, hogy mire helyezi a fejlesztés fókuszát, akkor a XX. századi és a XXI. századi gondolkodás közti különbség világossá vált. A XXI. században tudásalapú társadalmakat igyekeznek a magukat a versenyképesség felé pozicionáló államok, kormányok építeni, a magyar gazdaság azonban nem a tudást erősíti, és nem elsősorban erre használja fel az uniós forrásokat, hanem elsősorban infrastruktúr aépítésre, azaz sokkal alacsonyabb költséghatékonysággal működő beruházások finanszírozására használják fel ezt az elképesztő pénzmennyiséget. A Jobbik béruniós kezdeményezése éppen azt célozza, hogy magasabb hozzáadott értékű termelésre legyenek képesek a magyar cégek, lehetőség szerint minél képzettebb munkaerőt állítson elő a magyar oktatás, és emiatt a magyar versenyképesség, a magyar jövő sokkal szebben nézzen ki, mint jelenleg. Mit is mondhatunk jelenleg? Ma Magyarországon a politikai szekértáboros gondolkodást folytató kormány mellett, az országnak infrastrukturális beruházásba, betonba önteni az ország jövőjét nem kecsegtet minket különösebben rózsás kilátásokkal. Gondoljanak a rra, hölgyeim és uraim, hogy jelenleg a sharing economy korát éljük, a közösségi megosztáson alapuló technológiák, a magasabb szintű kooperáció rajzolja át Európa és a világ jövőjét. Ehhez képest mi még mindig ott tartunk, hogy mondjuk, a fideszes polgárme sterek úgy valósítják meg az álmukat, hogy az eddigi zöldfelületekről kivágják a fákat, cserjéket - ez jellemzően a város főtere , letérkövezik, csinálnak oda egy szökőkutat, és beszámolnak róla, hogy milyen remekül sikerült az európai uniós forrást elk ölteni. Jó néhány hasonló példát ismerünk, ami ezt mutatja. Ehelyett a XXI. századba invesztálva, a magasabban képzett, jobban teljesítő munkaerő felé kellene elmozdulni. A tények azonban mást mutatnak. Gondoljanak a PISAtesztek eredményére. Soha olyan mé lyen nem volt a magyar oktatás teljesítménye, mint 7,5 év Fideszkormányzás után. Önök tönkretették ugyanis az oktatást, nem pedig egy tudásalapú társadalom alapjait rakták le az elmúlt években. Az is egy jellemző dolog, amit éppen az előbb felszólaló Szil ágyi György képviselőtársammal találtunk. Pár évvel ezelőtt, már képviselőként, feltártuk azt, hogy 74 darab offshore hátterű céget finanszíroztak közpénzből és juttattak állami támogatáshoz az önök kormányának tagjai. Ebben az esetben azt lehetett látni, hogy a Seychellesszigeteken, a Kajmánszigeteken és különböző egzotikus offshore helyszíneken bejegyzett cégeknek juttattak közpénzt. Felelősségre vonás nem történt, és természetesen a pénz sem került visszafizetésre. Hát, ennyit a következmények nélkülis égről! Azt is látni kell, hogy a nagy infrastrukturális projektek végrehajtása miért érdeke mind a két szereplőnek, az Európai Unió gazdag államainak és a magyar gazdaságnak egyaránt. Az uniós költségvetésért felelős biztos, Oettinger úr szavait, amelyek a rról szóltak, hogy busásan megtérül a német gazdaság részére minden egyes KeletEurópába folyósított költségvetési forrás, már idézte Bana Tibor képviselőtársam. Én arra a modellre szeretném felhívni a figyelmet, ami itt működik. Mit is látunk ugyanis a na gy infrastrukturális beruházásoknál? Vannak a nagy külföldi cégek, ezek állandó szereplői a magyar gazdaságnak. A Strabag például soha nem ment olyan jól, mint a magát nemzetinek mondó Orbánkormány alatt. És ezek a külföldi nagyvállalatok konzorciumi part nerekként gyakorlatilag nem ritkán oligopol gazdasági környezetet kialakítva működtetik a nagy infrastrukturális beruházások piacát azokkal a cégekkel, amelyeknek a vezetői, hogy, hogy nem, Orbán Viktor barátai egytől egyig: Garancsi Istvánra, Mészáros Lőr incre, Szíjjra és hasonló - idézőjelesen - „üzletemberekre” gondolok. Így működik a magyar gazdaság, hölgyeim és uraim! És akkor, amikor arra gondolunk, hogy mitől kerül Magyarországon kétszerháromszor annyiba egy kilométer vasút vagy egy kilométer autóp álya, mint egy szomszédos országban, pont e miatt a modell miatt, amit önök kialakítottak és működtettek. Megjegyzem egyébként, hogy ebben a szocialisták sem voltak
