Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 20. szerda (240. szám) - A Magyarország Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a diplomáciai ingatlanok jogi helyzetének kölcsönös rendezéséről szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZABOLCS ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
237 Így Magyarország két értékes ingatlanhoz jut a lengyel fővárosban. Lengyelország pedig hasonlóképpen itt Budapesten jut hozzá, kerül birtokába két rendkívül értékes ingatlan. Mi úgy látjuk, hogy ez a megá llapodás minden fontos tekintetben paritáson alapszik, és egyik fél számára sem okoz veszteséget. Mi több, egy nagyon fontos előrelépés lehet a kétoldalú kapcsolatokban is, hiszen gyakorlatilag ez az egyetlen olyan eleme az egyébként kiváló magyarlengyel kapcsolatrendszernek és barátságnak, amelyben, ha nem is vita, de egy értelmezésbeli különbség fennállt az elmúlt években, és ez rendre felszínre is került, és ha nem is érdemben, de mégiscsak terhelte vagy körbevette az egyébként konstruktív és minden sze mpontból előremutató párbeszédet. Tisztelt Ház! A kormányzati célokhoz és feladatokhoz történő illeszkedés másik kiemelendő eleme a Külgazdasági és Külügyminisztérium azon törekvése, hogy a fogadó országokban a politikai kapcsolatok szintjéhez és az adott ország ingatlanpiaci viszonyaihoz igazodva a magyar tulajdonú vagy használatú ingatlanokat a lehető leggazdaságosabb módon használjuk ki, fejlesszük, vagy szükség szerint relokációjukról gondoskodjunk, tehát egy ingatlanrendezési tágabb koncepció keretéb e is illeszkedik ez a lépés. A jegyzőkönyv rendelkezéseinek értelmében a kölcsönösség jegyében az érintett ingatlanok teljes körű tulajdonjoga a varsói magyar diplomáciai épületek tekintetében a magyar államra, míg a budapesti lengyel diplomáciai épületek értelemszerűen a lengyel államra kerülnek átruházásra. Az előbb említett ingatlanok tulajdonjogának rendezése révén úgy a magyar, mint pedig a lengyel fél számára egy tiszta jogi helyzet teremtődik, amely a tulajdonjogot illető valamennyi bizonytalansági e lem kiküszöbölése által hozzájárulhat a történelmi lengyelmagyar barátság további megszilárdításához. A jegyzőkönyvet aláíró felek a kétoldalú kapcsolatok fenntartásának és gyakorlásának megkönnyítése érdekében kölcsönösen mentesíteni kívánják egymást az ingatlanok használatából eredő minden adó és díj megfizetése alól. Mindezek alapján tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a beterjesztett törvényjavaslatot, mert az minden tekintetben szolgálja Magyarország érdekeit, és egy fontos jogi, vala mint gyakorlati probléma kiküszöbölését eredményezheti egy számunkra oly privilegizált és fontos kapcsolatrendszerben, mint a magyarlengyel. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt K épviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Szabolcs Attila képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. SZABOLCS ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Köszö nöm a szót. Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Szinte nincs olyan nap, amelyikre ne esne valamilyen magyarlengyel közös ügy. Ilyen ez a mai is; és ennek geopolitikai oka van. KözépEurópa jelentősége nő, ennek kézzelfogható jele, hogy a lengyelek rohamlépt ekkel haladnak egy északdéli gázfolyosó kiépítésében, amelynek a két vége a Baltitengeren és az Adrián lesz. De ennek az erősödésnek a jele az is, hogy a visegrádi egységünket folyamatosan megbontási kísérletek érik kívülről. Azonban vannak olyan kelleme s hétköznapi események is, mint a Visegrádió adásainak megjelenése, a V4 Híradó és kulturális események sora és a többi. A mai napon pedig egy látszólag száraz jogi procedúrán szeretném, ha végigvinne a tisztelt Ház, mert emögött szintén egy baráti gesztus áll. Maga a jogi aktus önmagában nézve annyit takar, hogy az eddig vitatott tulajdonú épületekről elismerjük az egyértelmű jogos tulajdonlást, a budapesti lengyel nagykövetség a lengyeleké, a varsói magyar nagykövetség épülete pedig a miénk. Egy jogi tisz tázási folyamat vége. Önmagában ez nem tűnik olyan jelentőségűnek, de ha kicsit körülnézünk magunk körül, akkor azt látjuk, hogy partszakaszok, komplett félszigetek, országrészek, tartományok hovatartozását vitatják Európában. Nem az elismerési folyamat a tipikus, mint ami kettőnk között zajlik, amiről mi itt szavazni fogunk. Ez a kölcsönös elismerés jelképe a szövetségünknek, mert úgy ismerjük el egymásnak hazáink képviseleti épületeinek tulajdonjogát,
