Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 28. kedd (262. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
2342 Engem abszolút felháborít az, amikor önök így állnak ehhez hozzá. Tudja, hova vezet ez az egész dolog? Arról kellene itt vitatkozzunk, nem arról, hogy nyilvánosságra kelle hozni az ügynökaktákat. Nem arról, hogy megnevezzük a III/IIIasokat vagy bárkit, aki jelentett. Arról kellene vitatkozni, az már egy megfelelő vita lenne, hogy ezek az emberek milyen körülmények között váltak, mondjuk, besúgókká. De az teljesen mindegy egyébként, a mostani állapot alapján, amit ön mond, hogy éppen most meg kaptae a gyógyszert vagy nem. Én nem ismertem ezt a tanárembert. De ha ő azért vállalta a beszervezést, hogy megkapja a gyógyszert, de senkiről nem jelentett semmit, akkor el tudja hinni adott esetben, hogy megkapta a gyógyszert? Képviselő úr, csak tisztá ban van azzal, hogy mi volt ebben az országban abban az időszakban, amikor itt embereket tettek tönkre! De ez egy jogos vita lehetne, hogy vajon miért vállalták emberek a beszervezést: pénzért vagy olyan helyzetbe kényszerítették őket? És elmondhatnák. Csa k azt ne felejtse el, hogy minden árulónak megvan az indoka arra, hogy ő mit miért cselekedett. És nem ennek kellene lennie ebben az országban 27 évvel a rendszerváltás után, hogy arról vitatkozunk, hogy nyilvánosságra lehetnee hozni ezeknek az embereknek a nevét vagy nem. A fő kérdésnél kellene már tartanunk, mert ezek a cselekedetek, ezek a feltárások odáig kellene hogy elvezessenek, hogy ha ne adj’ isten, egyszer mi, vagy az a fiatal generáció, aki már nem is a kommunizmusban élt, ugyanilyen helyzetbe k erülne, akkor ő mit tenne. Na, ezek lennének a legitim kérdések! Hogy viselkednénk mi egy ilyen helyzetben? Ügynökökké válnánk vagy nem válnánk? Mert most könnyű kijelenteni, hogy nem. De hogy viselkednénk? De ha nem beszélünk arról, hogy valaki miért vált ügynökké, hogy ennek a cselekedetének, akár egy jelentés megírásának milyen hatásai voltak más emberek életére, mert szemérmesen hallgatunk erről - hát jogai vannak annak az embernek, aki jelentett valakiről, és lehet, hogy annak az egész életét tönkretet te, hát nehogy már nyilvánosságra hozzuk a nevét! Ha nem jutunk el eddig, akkor a jövőre nézve követünk el óriási bűnöket. És ezt nem értik meg. Megint mondok egy példát. Nekem nem az számított, hogy Biszku Béla börtönbe kerül vagy nem kerül. Elintézték ön ök itt az ügyészséggel és mindenkivel együtt, hogy nem került börtönbe. Az a pillanat számított, amikor Biszku Béla egyedül ott ült a bíróság előtt. De akkor nemcsak ő ült ott a bíróság előtt, hanem az összes volt kommunista vezető ott ült mellette, akik m ár nem éltek, Kádár Jánostól kezdve mindegyik, és a magyar bíróság kimondta, hogy igenis bűncselekményt követtek el akkor. Ez a lényeg. Nem az, hogy ezek az emberek börtönbe kerülnek vagy nem kerülnek börtönbe. Az a lényeg, hogy megadjuk nekik is a lehetős éget egyébként arra, mert az is elképzelhető, hogy van jó pár olyan ember, akinek ha nyilvánosságra kerülne a neve, akkor egy óriási teher szakadna le róla, mert beszélhetne ezekről a kérdésekről, mert már nem lenne más választása. Mert lehet, hogy évek ót a azon vacillál, hogy kiálljon és elmondja - mint ahogy, mondjuk, ez a tanárember elmondta , vagy ne álljon ki. Nem lesz már választása, kiáll és elmondja. Az áldozatok pedig eldönthetik azt, hogy szóba állnak ezzel az emberrel vagy nem állnak szóba. Ez t örténelmi felelősségünk. Hát, ha ezt nem értik meg…! Itt nem boszorkányüldözésről van szó, hanem arról van szó, hogy végre igazságot szolgáltassunk. Igazságot szolgáltassunk azoknak az embereknek is, akik úgy élhették le az életüket nagyon sokszor, hogy me gkeseredve haltak meg. Azoknak az embereknek, akiktől mindenüket elvették, mondjuk, azoktól a kulákoktól, akiknek mindene volt a föld. Ilyen volt nagyapám is, mindene volt a föld. Minden pénzét, amit a földből keresett, földbe fektette bele. Egészen a ha láláig láttam a szemében azt a szomorúságot, amit az okozott neki, hogy mindenét elvették, meg az okozott neki, hogy tudta, hogy jelentettek róla, meg az okozott neki, hogy azért vitték be börtönbe, mert jelentettek róla. Ezeknek az embereknek is volt élet e! És beszélhetünk most arról, hogy ezek az emberek már idősek, meg megbánták, meg mit akarunk már Mátsik Györggyel. Mansfeld Péter is szeretett volna idős lenni. Szeretett volna családot, szeretett volna gyerekeket, szerette volna látni esetleg az úgyneve zett rendszerváltást, csak neki ez nem adatott meg, mert volt egy Mátsik György, aki kiszolgálta az
