Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 19. kedd (239. szám) - Napirend utáni felszólalók: - DR. KISS LÁSZLÓ
221 Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kiss László képviselő úr, MSZPképviselőcsoport: „A Rómaipart árvízvédelméről” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. DR. KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor azon gondolkodtam, hogy ebben az ügyben szót kérek, akkor nem gondoltam végig teljesen az ügy terjedelmét, éppen ezért azt kell hogy mondjam, a témának csa k egy kis részét fogom tudni most megragadni, és a későbbiek során még újabb és újabb felszólalások lesznek, amikor érintem ezt a témát. Azért is nagyon fontos ez az ügy, mert alapvetően a Rómaipart árvízvédelmének a kérdése egy olyan kérdés, amiben alapv etően mindenki egyetért, és mindenki azt mondja, hogy bizony meg kell védeni a III. kerület lakosságát egy esetleges árvíztől. Én magam is részt vettem a legutóbbi árvízi védelemben, pakoltam a homokzsákokat, és éppen ezért tudom azt, hogy ez milyen munka, és tudom, hogy közvetlenül hogy fenyegeti az ár a választókörzetem lakóit. Hát, senkinek nem kívánom, hogy átélje ezeket az élményeket, mármint nem a homokzsák pakolását, hanem azt a félelmet, amit az emberek éreznek, amikor a vagyonuk, a sorsuk veszélybe kerül. Emiatt a kerület politikai élete nagyon sokáig konszenzust is tudott teremteni, mert nagyon sokan hittünk egymásnak, és hittük azt, hogy ezt a kérdést meg lehet oldani. Amikor tíz vagy több mint tíz évvel ezelőtt ez a kérdés előkerü lt, akkor persze még nem ilyen nyomvonal mellett és nem ilyen környezeti károkról volt szó, és nem ekkora összegről volt szó. Egy átlátható beruházásról volt szó. Arról volt szó, hogy akik ott élnek, és hasznát élvezik ennek a beruházásnak, azok részt fogn ak venni ennek a projektnek a finanszírozásában. Arról volt szó, hogy akár éveken át tartó kommunikációval, a lakosság véleményének a megkérdezésével és az ő tájékoztatásával történik a projekt megvalósítása. Arról volt szó, hogy egy tág körű egyeztetés in dul meg a szakmai közéletben, és egy olyan javaslat érkezik az emberek elé, ami egy szakmai konszenzuson alapul, és amelyet egyébként az élet gyakorlatilag kimunkált. Ebből sajnos semmi nem lett. Akkor kezdjük el azt a kronológiát, amelyben a Rómaiparti g át megragadható, és amivel szerintem nem fogok ma végezni. 2011 áprilisában a Fővárosi Közgyűlés dönt arról, hogy sürgősen gátat kell építeni a területen, azzal a céllal, hogy megerősítsék a Csillaghegyiöblözet árvízvédelmét. Nem döntenek a nyomvonalról, de az ötletet valamennyi párt támogatja. A Fővárosi Közgyűlés akkori ülésén Bihary Gábor fővárosi képviselő, aki a kerületnek volt sokáig szocialista önkormányzati képviselője, és így óbudaiként talán érintett közvetlenül is, elmondja, hogy az ellenzék sem miképpen sem akarja gátolni azt, hogy az árvízvédelem ügye előrehaladjon, azonban elvárja a korrekt tájékoztatást, és elvárja, hogy a lehető legjobb javaslat érkezzen az emberek elé. Ez 2011 áprilisában történt, tehát több mint hat évvel ezelőtt történik e z a történet. Két évig úgy tűnik, hogy semmi nem történik. Tervezés folyik, időnként rákérdezünk arra, hogy milyenek ezek a tervek. Kezdenek információk potyogni először arról, hogy itt lényegesen több környezeti terhelés lesz, mint amiről előzetesen szó v olt; aztán arról, hogy más a nyomvonal, mint amiről előzetesen szó volt; aztán arról, hogy mások lesznek az összegek, mint amiről előzetesen szó volt, de konkrétumot senki nem mond. Nyilvánvalóan, míg konkrét terveket senki nem lát, addig az ember élhet a jóhiszeműségével, és nincs oka az ellenkezőjét gondolni. Ugyanakkor azonban civil szervezetek már ekkor is kezdik észlelni, hogy probléma van. 2013 áprilisában a főváros bejelenti, hogy a parton képzeli el a védekezést, ahol 435 fát kell kivágni, tehát 435 fát kell kivágni. A mobilgát alapzatát kisebb mélységűre tervezik, mert az eredeti tervek szerint a mélyen kiépített résfal elzárná a természetes vizek útját, és mocsarasítaná a területet. Tarlós arról beszél, hogy helyi népszavazásra van szükség. Ezután megint sokáig nem történik semmi, majd egyes tervek elkezdenek 10001500 fáról is beszélni, illetve módosítani kell az
