Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - A hazatérés falvairól szóló határozati javasat általános vitája - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP):
1927 örökítsük meg azokat, akik tettek azért, hogy ez a két település Magyarországhoz tartozzon. Sokat tettek érte, nagyot tettek, alkotó emberek voltak, de emlékezzünk meg arról is, hogy ennek folytatása kell legyen. Ez a fajta békés és egymás iránt toleráns politika hozhatja meg Magyarország számára azt, hogy a határainkon kívül élő magyarok éppúgy magyaroknak érezhessék magukat, mi nt a határokon belül élő magyarok. Egy nemzethez tartozunk, akkor is, ha a határok elválasztanak bennünket. És ez az egy nemzet az én meggyőződésem szerint közös történelemtudatában, közös akaratában és - ne vegyék rossz néven most képviselőtársaim - közös Európatudatunkban is gyökerezik. Ez a fajta, sajátos „mi” elképzelésünk Európában nem arról szól, hogy Európán kívül, hanem arról, hogy Európán belül. És ha az egységes Európán belül gondolkozunk, a nemzetek Európáján belül gondolkodunk, akkor sok minden másként, egészen másként és más megvilágításban látszik. Ezért én azt remélem, hogy valamennyien meggyőződünk arról, hogy a mai nap arról kell szóljon, hogy folytatni kell a nemzetegyesítő politikát, folytatni kell azt a nemzetegyesítő politikát, amelyhez meg kell nyernünk a szomszédos népeknek is az egyetértését és a támogatását. Csak így lehet egy békés és tartósan fennmaradó KözépEurópa. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönjük szépen tiszteletreméltó szavai t. Heringes Anita képviselő asszony, MSZP! HERINGES ANITA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Méltatlanul elfeledett epizódról, Magyarország XX. századi történetének egy roppant különleges módon végbemenő területi gyarapodásáról beszélhetü nk most. Ma már nem is sejtenénk, hogy Salgótarján egykori része és a közeli Somoskőújfalu a trianoni békeszerződés értelmében északi szomszédunkhoz tartozott. Ám Csehszlovákia mindössze csak négy évig tudhatta magáénak az akkor Somosovának nevezett részt. Magyarország még egészen az 1920. június 4én aláírt döntés sokkhatása alatt volt, amikor három és fél évvel később egy egészen aprócska szépségtapasz került Magyarország testére. 90 évvel ezelőtt került sor Magyarország utolsó, máig érvényben lévő terüle ti növekedésére. Ekkor tért haza ugyanis a Népszövetség és a hágai bíróság döntése értelmében két magyar falucska, Somoskő és Somoskőújfalu Nógrád vármegyébe, amihez mesébe illő módon egy sikeres műtét vezetett és az, hogy Krepuska Géza, a Szent Rókus Kórh áz fülorrgégésze lokálpatriótaként szívéből érezte feladatának, hogy eljárjon ebben az ügyben. (9.50) Ez annak köszönhető, hogy 1905ben ő területet vásárolt Somoskőújfalu területén, és kőzet- és ásványgyűjtő hobbijának szeretett volna itt alapot biztosí tani. Ennek köszönhetjük, hogy ő beleszeretett ebbe a részbe, és elkezdett dolgozni azért, hogy ez a rész vissza legyen csatolva. Rajta kívül Lipthay B. Jenő, a helyi lakosság támogatását maga mögé tudó ember küzdelmének köszönhetjük a két falu hazatérését , és dr. Auer Pál jogi szakértő közbenjárásának. A hágai bíróság 1922. június 20án a két település visszacsatolását szorgalmazó kérelmüknek helyt adott. A népszövetségi tanács a két falut Magyarországhoz ítélte. Az érvelésükben az az érdekes momentum is b enne van, azzal érveltek, hogy az itt kitermelt bazalt az egyetlen alkalmas bazalt Magyarországon, ami Budapest utcáit tudja kövezni. Köszönet illeti ezeket az embereket, és azt gondolom, minden pártnak fontos, hogy érezze, ez pártokon felül álló kérdés, é s hogy ezt a határozati javaslatot mindenkinek tiszta szívből kell támogatnia. Nagyon szépen köszönöm, hogy ez most az asztalon feküdhet, dönthetünk róla, és azt gondolom, minden párt, minden képviselő az igen szavazatával fogja biztosítani ezen határozati javaslat támogatását. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
