Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 13. hétfő (256. szám) - Egyes törvényeknek a gyermekek fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
1747 Nincs az a helyzet, amely tehát stabilan kőbe vésett lenne, hanem arra kell törekednünk, hogy minden torzóval szemben a szükségszerű lépések megtételére sor kerüljön. A gyermek a legkiszolgáltatottabb, a legvédtelenebb minden tekintetben, főleg akkor és ha olyan körülmények között éli a mindennapjait, ahol gyakorlatilag nemcsak a szülői környezet veszi körül, hanem adott esetben egy gyermekotthon keretei között, egy intézmény keretei között másokra van bízva, nem a család szeretete veszi elsődlegesen kör ül. Sajnos az elmúlt esztendőben számos, de mondhatnám azt is, számtalan olyan példával találkoztunk szembe, amikor gyakorlatilag minden józan észt felülmúló események születtek vagy azokkal kellett szembenéznünk. Teljesen egyetértek Horváth képviselőtársa m azon gondolatával, amely arról szól, hogy mindenki, aki a védtelen, kiszolgáltatott gyermekek ellenében cselekszik, az ő kárukra cselekszik, ellenükben lép fel, az ő kiszolgáltatottságukat használja ki, azokkal szemben kőkeményen fel kell lépni olyan ért elemben, ami nemcsak időszakos jelleggel, hanem soha, soha nem engedi meg azt, hogy bármikor is a későbbiekben gyermekek közelébe kerülhessen, gyermekekkel foglalkozhasson. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képv iselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanúgy, mint az általános vitában, itt is elmondhatom azt, hogy frakciónk támogatni fogja ezt a javaslatot. Azért egykét módosító indítványról szeretnék szólni. Az egyik az az általam benyújtott módosító indítvány, amelyik a kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynél sem adná meg a bírói mérlegelés lehetőségét. Persze, tudom, erre a kritika mind ig az szokott lenni, meg a válasz az szokott lenni, hogy a bírói függetlenséget meg kell tartani, de úgy mondom ezt a véleményemet, hogy előtte bírákkal erről egyeztettem, ugyanis itt nem a kiskorúak veszélyeztetésének vétségéről, hanem a bűncselekményéről van szó, ami már súlyosabb fokozat. Tehát nem egészen ugyanabba a kategóriába, de ugyanúgy súlyos kategóriába esik, mint akár a szexuális visszaélés kiskorúakkal szemben, tehát itt is el lehet tekinteni a méltánylástól. A bírák véleménye az, hogy ez számu kra még könnyebbséget is jelentene, és nekem az egyéni szakmai véleményem is az, hogy itt is el lehetne tekinteni a bírói mérlegelés lehetőségétől. A másik módosító indítványról, amit az LMPs képviselők nyújtottak be, arról is szeretnék néhány szót ejteni , mert szakmailag teljesen helytállónak és indokoltnak tartom. Ez pedig arról szól, hogy aki ilyen bűncselekményt követ el, az utána sem fogyatékosokat ellátó, sem időseket ellátó intézményben ne dolgozhasson. Ennek is egyszerű szakmai okai vannak, akár ps zichológiai okai is vannak, ugyanis nagyon jól tudjuk azt, hogy kik azok, és milyen személyiségzavarban szenvednek azok az emberek, akik szexuális bűncselekményt követnek el. Itt általában az egyik motiváló erő az, hogy uralkodni szeretnének afölött, akive l szemben ezt a cselekményt elkövetik, legyen szó akár kiskorúakról, akár felnőttkorúakról is. Ők abba a kategóriába tartoznak, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy olyan munkakörben dolgozhassanak, olyan munkakörben tevékenykedhessenek, a melyben számukra kiszolgáltatott személyek lehetnek. És ezek a kiszolgáltatott személyek lehetnek akár a fogyatékossággal élők is. Nagyon sokszor hallottunk egyébként szexuális visszaélésekről fogyatékosok intézményében is, vagy akár idős emberekről legyen szó, akik már a fizikai állapotuk következtében nagyon sokszor a védekezésre és az ellenállásra képtelenek. Nagyon sokszor egyébként azért sem volna szabad ezt megengednünk, mert nagyon sok esetben ezekben az intézményekben látens módon megmaradnak ezek a cselekmények, ugyanis főleg a